Hát elég lassan csírázik, az biztos:( Pedig én azt hiszem, szinte mindent megpróbáltam ami lehetséges, legalábbis ami jelen érettségembõl kitelik. Közben azzal nyugtatom magam, hogy majd ha érettebb leszek, mert még "csak" 22 vagyok, jobb lesz. De ha ilyen ütemben halmozódnak a problémák, és egymást erõsítve... nem vagyok biztos benne, hogy a tapasztalat hirtelen ellensúlyozni tudja majd. Igaz, hogy van 1 pesszimista világnézetem, nade manapság asszem ez nem csoda. Viszonylag jó emberismerõnek tartom magam, és úgy látom, végülis majdnem mindenki menekül valami elõl. Pl. említettem unokatesómat. Játssza az agyát, évekig utazgatott a világban mert az a király, kb. 1 éve azért már dolgozik. 27 évesen. A magánéletérõl annyit, hogy párszor már biztos összejött valakikkel, de pár éven belül 3 különbözõ fickóval láttam, szóval nem igazán maradnak meg mellette. Nekem valahogy úgy tûnik, mintha õ a családalapítástól félne. Vicces dolog ez, hogy benne megvan az, ami belõlem hiányzik, és fordítva. Vannak furcsaságok az életben, annyi szent. Mit mondasz, igazam van vagy igen?:)