Egy kicsit olvasgattam,aztán elgondolkoztam azon,hogy mennyire mindennaposak a hasonló 'önbizalomhiányos' esetek.Ne gondoljátok,hogy egyedül vagytok ezzel a 'problémával,bár én inkább kezdeti bizonytalanságnak nevezném.Az elsõ próbálkozások a LEGTÖBB esetben hasonló elõzményekkel bírnak.Kevés olyan ember akad,aki már az elsõ kapcsolatában határozottan,és magabiztosan tudott kezdeményezni,úgy hogy nem voltak félelmei.Hidjétek el,eljön a pillanat,amikor ti is erõt tudtok venni magatokon.
Campy: te 17 éves vagy.Elsõre,amikor megláttam a korodat,azt gondoltam,hogy no,nem lesz ezzel a fiúval semmi gond.És most is ezt gondolom.A bátyám 20 éves,és még õ SEM jutott el arra a szintre,hogy kezdeményezzen egy lánnyal.Õ sem járt el eddig sehova,igaz barátai sem nagyon voltak,és szerintem nincs is neki,csak rokon haverok(aki ráadásul fiatalabb korosztály).Viszont az valóban nem lenne utolsó dolog,ha akár ismerõseiddel,rokonokkal pl unokatesó,elmennél valahova,nem mondom,hogy oda menj ahová nem kívánkozol,én sem kívánkozom diszkóba kocsmákba és hasonló helyekre.De akár sportolni,moziba menni,vagy csak úgy csatangolni haverokkal igen jó dolog.Nem feltétlenül muszáj a párkapcsolat keresés céljából ûzni ezeket atevékenységeket,mert ha csak azért mész el,hogy 'vadássz',akkor az-anélkül h tudnál róla-befolyásolni fogja a tetteidet,és mindig benned marad a félelem.Egy-egy ilyen összejövetelnek lehet egyszerûen csak az emberekkel való kommunikáció is a célja,ami mindenféleképp jól jöhet.Én régebben nagyon visszahúzódó voltam,de egyre többet kerültem emberek közé,és egyre jobban ment minden.Bár én a mai napig nem szoktam kezdeményezni(az én esetem kicsit más),mégis szivesen fogadom az emberek közelettét,mert annál jobb érzés nincs,mint amikor egy olyan emberrel tudsz szemtõl szemben értelmesen beszélni,akit akkor látsz életedben elõször.Minden egyes ilyen párbeszéd alkalmával az ember magabiztosabb lesz,és tapasztalatokat gyújt,akár jókat akár rosszat.Nekem mindkettõben volt már részem,de hálát adok neki,mert így legalább minden helyzetet kezelni tudok.
A következményektõl való félelem,és a bizonytalanság sajnos nagy hatással van az emberi testre és lélekre.De ilyenkor gondoljátok át a helyzetet épp ésszel,úgy mintha kizárnátok minden zavaró tényezõt.Elvégre nem egy veszélyes helyzetben kell döntést hoznotok,ahol érthetõ lenne a tétlenség,és a kétségek,ahol félni kell a következménytõl.Itt nem kell.Miért kéne? Nem fognak pofán verni titeket(hacsak nem vagytok túl udvariatlanok,de azt kétlem,mert itt mind nagyon kedvesnek tûntök),nem fognak szidni titeket,sõt...meglátjátok örülnek majd neki,ha emberként közeledtek feléjük,nem pedig nyáladzó vadkanként,ami sajnos manapság igencsak elõfordul...Nehogy azt hidjétek,hogy a lányok többsége a görények után futosgál,mert ez nem így van.Ha pedig mégis,akkor a lány a hasonló kategoriába sorolandó.A lányok olyan fiút szeretnének elsõsorban,akivel értelmesen lehet beszélgetni,és aki komolyan veszi õket.Ha megsem próbáltok kommunikálni,akkor attól kezdve veszett a dolog,mert 'a néma ember nem hódít'.
Tigerbácsi: te pedig,hogy egyedül halnál meg azt nemcsak,hogy nem hiszem,hanem egyenesen megtiltom,mert azzal valakitõl elveszed a lehetõséget,hogy boldoggá tegyen téged.27 éves vagy.Aggódnod neked sem kell,mert azzal csak egy természetes félelmet ültetsz magadba.Az idõ sajnos telik,plána ha az ember egymagában üldögél.Ilyenkor észre sem veszed,és már is öregebb lettél egy évvel.De majd ha találsz valakit,akkor az idõt áldásnak és nem bilincsnek fogod majd érezni.Ugyanazt mondanám neked is,mint Campy-nek.Ha meg sem próbálod,akkor ne várj semmit.