Vagy feljebb tornázhatnák a koponya használatát mínuszból.
Az embernek nem csak az érzelmeivel kell operálni, hanem a koponyájával is.
Ha megrohad a gyümölcs nem eszed már meg, kivágod a szemétbe. Tudomásul veszed, hogy vége van.
Ugyan így egy emberélet végét is tudomásul kell venni, fel kell dolgozni.
A szeretet mûveletébe a koponya mûveletét is be kell vonni.
Aki ezt nem teszi meg, az élete végéig szenvedni fog. Az idõ semmit sem old meg.
Max elfed idõszakokra...
A nagyanyám sem tudta még a férjét elengedni az elmúlt öt évben, nem tud továbblépni.
Pontosabban nem akarja felfogni a megtörténteket, nem akarja azokat feldolgozni, és azok i-jére feltenni a pontot.
És azt még el kell mondanom, hogy a szeretet nem okoz fájdalmat, szenvedést senkinek és semminek. Ahol szenvedés van ott nincs semmi szeretetnek nevezhetõ. Ez van.
Más események bizonyos ideig elfedhetik a problémákat, de ami nincs megoldva az megoldatlan, ami nincs lezárva az lezáratlan, ami nincs elengedve, az hozzám, én hozzá vagyok láncolva.