ám sokat gondolkodtam miket írtatok. van sok igazság benne. nem magyarázkodni akarok, s nem akarok Õ emléke mögé bújni. volt már egy randim azóta kb fél évvel ezelõtt. akkor a randi közepén (vacsora) sírva fakadtam, fizettem, felálltam s elmentem. hogy Szyszy vagy az emléke iránt mit érzek? vágyat szeretetet s hiányt. hogy halálára fogok minden rosszat ami velem történik? ez nem igaz, viszont az tény hogy a Nõkhöz való viszonyom egy részét igen. de tisztában vagyok azzal is hogy igencsak félénk vagyok a Nõkkel szemben. ez mindig is így volt, s hogy így is lesz azt nem lehet tudni. én nem az Õ emlékére fogok mindent mi szar körülöttem, hanem saját magamra. s a boldogság? jelenleg 3 dolog tesz boldoggá. 1. a munka 2. a család anyagi jóléte, s végül a 3. az az mikor Nikivel s Kittyvel töltöm az idõt.