Látom, megérkeztünk az egyik legfontosabb kérdéshez a kapcsolatok terén. A szépség témához. Azért érdemes elgondolkodni rajta, mit tartunk, látunk szépnek?
Két történet hozzá:
1. A buszon utazva láttam egy fiút (akkor még az volt). Nem volt szép. De az elsõ gondolat az volt: õ kéne nekem. Aztán leszállt. Én meg máshol. Hosszú történet, de volt benne ismerkedés, együttjárás, szakítás, baráti kapcsolat (ebben a sorrendben). 37 éve ismerjük egymást.
Amikor a nagymamám elõször meglátta, sírva fakadt. Utólag mondta: Ilyen csúnyát is ritkán látott. Érdekes módon minden barátnõm rástartolt.
2. Egy házibulira állított be két pár. Az egyik fiú úgy nézett ki, mint aki egy reklámújságból jött hollywoodi színész. Ez az érzés pont addig tartott, míg oda nem jött bemutatkozni. Akkor sajnos megszólalt. Nem lett volna szabad.
Egészen biztos vagyok benne, hogy kettejük közül a második volt a "csúnyább". Mert szerintem a valódi szépség a külsõ megjelenés, a belsõ harmónia és a kisugárzás együtt.
Látom sokszor a neten lányok fotóit is. Rengetegen gondolják: hú de jó nõ! Én meg egy olcsó szakadékot látok legtöbbször ilyenkor.