Miért is kellene magamban észre venni a szépséget, ha vannak hibáim.
Hogy soha ne tudjam kijavítani a hibáimat?
Az én ideális elvárásom: a tökéletesség.
Gyakorlatban csak a jót, vagy a nagyon jót tudom megközelíteni egy területen belül jó sok idõvel.
Én sajnos marhára töketlen vagyok, és velem együtt jó páran.
Nekem bárki lehet a haverom, aki úgy összességében nem éri el a kritikus! szintet. De a szerelemnél már más a helyzet... Kevés az a lány, aki nekem megfelelne, és bizony valszeg soha nem is fogom megtalálni. Mert mindig van valami, valami rossz. Konkurencia, komoly párkapcsolat, barátok/barátnõk nem éppen pozitív véleménye, média, trendi csávók... pfff...
Úgy vagyok vele, hogy ezt az önbizalomhiányos/vagy éppen csajos témát lezárom, megpróbálok talpra állni, aztán valahogy élni... :S
Informatika és tudomány
