mondok én neked vmit. én szívbeteg vagyok és valszeg én sem fogok sokkal tovább élni mint te. nálam nem öröklött dolog, csak születési idegi alapú rendellenesség. már mûtöttek is vele, de nem tudtak segíteni. de! mindenki meghal egyszer. senki sem tudja mikor, hogyan, hol, de mindenki meghal. és nem az a lényeg h akár csak 2 napig élsz, hanem az h hogyan. azt a pár évet el lehet tölteni sajnálkozással és keserûséggel, és el lehet tölteni úgy, h az emberek pédaképként nézzenek rád. útálom magamat példaként felhozni, mert azt hiszed beképzelt vagyok, de nekem sem épp könnyû a betegségemmel mert sportoló vagyok és elvileg versenyengedélyt sem kéne kapnom sõt a magát a megeröltetõ mozgást sem javasolják, de amikor 100 ember kiabálja a nevemet meccs közben, és lelkesítenek, és a végén felállhatok a dobogó tetejére, akkor azt mondom magamban h inkább élek még 20 évet így, mint 50-et otthon ülve az agyamat a semmin jártatva. és majd ha arra kerül a sor h meghalok, akkor nem úgy fogom eltölteni az utsó perceimet, h mennyi mindent kihagytam, hanem úgy, h ha bár nem volt hosszú, de annál értékesebb volt az élet. és ne mondd nekem h mert te nem vagy olyan... mindenki el tud érni bármit, ha van akarat! egyetlen oka lehet annak ha kiégsz és nem érsz el semmit, az h nem is akarsz elérni semmit, max azt h sajnáljanak.