Nekem most halt meg hétvégén egyik kedves kollegám. Apám is így ment el. 50 körül. Kollegám is bent volt hétvégén, migráltak, vasárnap rosszul lett, bevitték a kórházba, pár nap múlva meg is halt. 3 kisgyereket nevelt egyedül és a cég is abszolút stresszben tartotta és a végeletkig kiszipolyozta õt. Ennyi. Legtöbb barátomnak is 45-55 körül elhullanak a családtagjai, nekem is már csak édesanyám maradt és az egyik nagymamám. ÉS õk még az elõzõ generációk, nekünk már ennyi sem adatik meg. Mi elmegyünk 35-45 között lazán, mivel más világ van.
Tavaly karácsonykor volt az utolsó alkalom, mikor "majdnem" elpatkoltam a hülyeségem miatt. Azóta én is bevettem a leszarom pirulát, véltoztattam az életemen (pl. vegás vagyok) és nem izgatom magam akkor sem, ha rámomlik a ház, mert nem akarok elpatkolni csak azért, mert hagyom, hogy bedaráljon a piacgazdaság.
De ettõl függetlenül nem kell feladni, magabiztosnak kell lenni! Máshogy nem lehet túlélni!!!