Áhh, akkor viszont én kérek bocsánatot, Jacky. Biztos az idegességem teszi... Van egy lány ugyanis, akiért mindhárom karomat (a kettõbõl) odaadnám, viszont ahogy viselkedik velem mostanában, teljes zavarban vagyok. Mivel személyesen nem volt alkalmam, emailben kérdeztem meg, hogy miért csinálja azt, hogy egyszer láthatóan hiányzok neki, mosolyog ha meglát, nem volt ellenére, ha elkísérem, máskor meg mintha ott se lennék, úgy megy el mellettem, mintha sose látott volna. Szinte mindent elárultam neki, hogy mennyire fontos õ nekem ésatöbbi (épp csak szó szerint nem írtam le, hogy szeretem, azt szándékosan nem akartam belefoglalni, nehogy megijesszem). Õ azt írta, nagyon örül, hogy elmondtam ezeket, csak furcsának találta, hogy olyan sokszor tartok vele, meg hogy még megbeszéljük a dolgot, ha találkozunk. Ekkor vettem észre, hogy aznap, mikor az emailt küldte, iwiw-en a családi állapotát 'egyedülállóról' 'kapcsolatban'-ra változtatta. Ettõl dupla olyan ideges lettem, mert nem tudom, ez vajon nekem szól-e, vagy megint összejött az exbarátjával, vagy ami még rosszabb - talált magának valaki mást....
Szóval bocs, nem akartam elrontani az örömödet, az elõbbit is azért írtam le, mert már nem bírtam magamban tartani. Teljesen kezdõ vagyok, ami a lányokkal való bánásmódot illeti, szerelmes is most vagyok elõször igazán, szóval teljes káoszban érzem magam.
Amúgy az önbizalmam érdekében én is elkezdtem sportolni, egyesek szerint (lány is volt köztük) már szemmel látható a változás, "alakulok" ahogy egyikük mondta. Mondjuk a vállam már tényleg szélesebb valamivel, mint a derekam... A feleséged miatt külön bocsánat, hogy úgy letorkolltalak, mindig elfelejtem, hogy másoknak sokkal nagyobb gondjai és bánatai is vannak, mint egy eltört matchbox vagy egy "sima" szerelmi problema...