A te szempontodból a második az egyszerûbb, ekkor a domain regisztrátor ad DNS-t (ez sok helyen ingyenes), és a DNS A és MX rekordjait beállítja a szervered IP-jére. Ezzel teljesértékûen tudod használni a domaint, annyi hátrányod van csak, hogy egy szerver költözésnél (IP cím változással) a szolgáltatót kell nyaggatni, hogy állítsák át.
A másik lehetõség, hogy te üzemeltetsz DNS szervert.
Ez a lehetõség is két részre bontható:
Csak elsõdleges DNS-t adsz a domainnek, vagy a másodlagost is.
Ha csak elsõdlegest, akkor te tudod konfigurálni az A és MX rekordokat, tehát aldomaint is könnyedén létre tudsz hozni, illetve a domaint egyszerûen át tudod irányítani más IP-re. Hátránya viszont, hogy másodlagos DNS-t már kérned kell valakitõl, ezt a szolgáltató kevésbé szívesen adja szerintem, mintha mindkettõt kérnéd.
Ha az elsõdleges és a másodlagos névszervert is te üzemelteted, akkor két szerverre van szükség különbözõ hálózatokon, arra az esetre, ha az egyik leáll, még ott legyen a másik.
DNS-t otthon nem igazán lehet üzemeltetni, tehát itt szerverteremre kell gondolni, így a szünetmentes dolog már meg is oldódott.