Felesleges ennyire leszûkíteni a kört, a topik címét akár általánosan is fel lehetett volna tenni, hogy miért találjuk szépnek azt, amit szépnek találunk. Van egy alap tulajdonsága az emberi agynak; minden esetben létrehozza a kétféle szélsõség érzetét. Vannak bizonyos szempontok; kinézet, illat, hang, stb. terén, amelyeket az agy csoportosít. Az emberek 99%-ának agyberendezése megfelel, így bizonyos kritériumok formával, színnel, hangok harmóniájával kapcsolatban mindenkibõl hasonló érzetet váltanak ki. Az meg, hogy én a vörös rózsát esztétikusnak és csúnyának is találhatom, a tapasztalataim által formálódott jellememtõl függ, és az adott formákhoz fûzõdõ vonzódásomtól. Alapjában persze mindenképp kivált enyhén/erõsen pozitív/negatív érzetet minden dolog az érzékszerveken keresztül, hogy milyet, az már csak a gének differenciája. Az meg, hogy bizonyos dolgokat alapvetõen esztétikusnak tartunk, az emberi csoportén. A közös testi sajátosságok és társadalmi minõség hatására alakulnak ki ezek a dolgok, de létezik persze a deviancia.
Nem szeretem ezeket a miérteket, mert a válasz 10 új miértet rejt magában, amelyekre a válasz szintén 10 új miértet... ez egy végtelen sor, ezért célszerû elkerülni az ok-okzatban való gondolkodást. De ezen a végtelenségig épülõ hamis alapokon nyugvó lépcsõn ez nem lehetséges, már túl magasról zuhannánk :/