Elõször is a térbeli sebesség tetszõleges nagyságú, miután a térrel semmi sem lép kölcsönhatásba, ezért a tér sem korlátozhatja semminek sem a sebességét.
Így a fény sebességének korlátossága nem a tér tulajdonsága, akkor csak a fényforrás jellemzõje lehet.
A fényforrás minden ismert esetben töltéssel rendelkezõ részecske, (, általában elektron, ) gyorsulása.
Ez a gyorsulás lehet "gyorsuló" vagy "lassuló" mozgás valamely megfigyelõhöz viszonyítva.
A gyorsulás nagyságával arányos a kisugárzott fotonok energiája. A tapasztalat szerint a gyorsulás közben átadott, idõegységre jutó energia nagysága E=h*f ahol a h a Planck féle állandó és f a kisugárzások üteme másodpercenként.
Ebbõl viszont az következik, hogy a fény sebesség értéke a kisugárzójának az anyagi tulajdonsága.
Azaz amikor E=(1/2)*m*dv² energiát vesz át a foton ( ahol m=9,1e-31 kg az elektron tömege, dv az a gyorsulással bekövetkezõ sebesség változás ) a gyorsulás energiájából, ezzel a kisugárzó elektron közel elveszti a gyorsulással szerzett ugyanennyi mozgási energiáját.
Így a foton kisugárzásával az elektron mozgási energiája közel visszaállva a kisugárzás elõtti értékre, azt jelenti, hogy a sebessége is közel visszaáll a gyorsulás elõtti értékûre.
Az anyagokban Avogadro mérései szerint 6e23 db atom van gramm atomsúlynyi tömegben. Ez azt jelenti, hogy egymással párhuzamosan például 56 g vasban amikor felizzítjuk 3e24 db elektron gyorsulhat fel fékezõdhet le különféle ütemben.
Azaz annak ellenére, hogy fénysebességgel lép ki a foton, az elektronok átlagos sebessége csak közel a gyorsulás elõtti átlagsebesség.
Azt is tudni kell, hogy a fénylés az izzókban nem a gyorsítás alatt következik be, hanem az ütközések lassulásaikor.
Ugyanis csak ekkor elegendõen nagy a dv sebesség változás értéke a látható tartományú fotonok kisugárzásához.
A gyorsítási szakaszban a termikus infra tartományban ill a rádió zaj tartományban sugároznak a gyorsuló elektronok.
( Az elektrotechnikában az ellenállásokban 20-30 C fokon tapasztalható "sörétzajt' a 20-30C fokos termikus mozgás okozza. Ilyen alacsony hõmérsékleten már hangfrekvenciás sávú a gyorsulások keltette fotonok frekvenciája.)
A tömeg növekedésrõl.. Nem növekszik a tömeg.
Csupán a mozgás irányú tehetetlensége növekszik meg a testeknek.
Newton IV. törvénye szépen leírja a jelenséget. Hiába mozog valamelyik irányban egy tömeg akármekkora sebességgel, minden más irányú sebesség változásához éppen akkora erõre van szükség, mintha éppen állna.
Azaz ha a tömege növekedne, akkor Newton II.-IV. törvényei nem lehetnének érvényesek, mert akkor a többi irányú elmozdítást már csak (a nagyobb tömegnek megfelelõ) nagyobb erõvel lehetne elérni.
Eddig viszont minden mérési tapasztalat azt bizonyította-igazolta, hogy nincs ilyen "nagyobb erõ" igény, hanem Newton törvényei minden sebességnél érvényesek.
Akkor miért nem lehet fénysebességnél nagyobb sebessége az anyagnak?
Nos, az igaz, hogy a gyorsításhoz az eredeti kiindulási rendszerbõl nézve egyre nagyobb sebesség esetében egyre nagyobb gyorsítási energia kellene.
Sõt, mint itt fentebb írtam, a gyorsuló töltések sugárzása miatt a gyorsított folyton energiát veszít, mert lesugározza a gyorsítással kapott energia egy részét.
De nem ez az igazi ok. Hanem az, hogy ha valamilyen tömeg hozzánk viszonyított sebessége megegyezik a fény sebességével, akkor számunkra láthatatlanná válik. Miután a róla hozzánk indult fotonok beérkezési üteme zéróra csökken.