Ok: fn. 1, Mozgás, változás, történés elõidézõje, vmely szükségszerû következmény elõzménye. ok és okozat; a betegség oka; vmely v. vmi okból vmi miatt. | Körülmény indítéka. Nyomós ok; oka van rá: jelentõs indíték készteti; okkal: méltán, jogosan; okoz ad valamire: magatartásával (kellemetlen) következményt idéz elõ; okát adja valaminek: megokolja. | Ürügy. Okot keres a cívódásra.