Megmondom õszintén, én sem voltam képes végigolvasni. Az elsõ két bekezdést azok elsõ sora után egyszerûen átugrottam, mert semmi érdemlegeset nem találtam benne. A harmadik bekezdésnek nagyjából az egyharmadáig jutottam el, amikor is a színösszeállítás kontrasztja miatt (piros háttér - fehér betûk) kicsordult az elsõ könnycsepp a szemembõl. Kijelöltem hát kábé két bekezdést, majd úgy talán olvashatóbb lesz, de csak még rosszabb lett.
Ezután a kijelölt két bekezdést átmásoltam a Textpadba, beállítottam normális betûtípust, és újra olvasni kezdtem. Idáig jutottam:
"A kánonikus Abhidharma szövegek központi témája a lélek, állandó szubsztancia nem-létezése (anátma, pudgalanairátmyam). Buddha tanításai szerint az emberi tapasztalásnak nincsen állandó szubsztrátuma, nincs lélek, amely "tulajdonosa" lenne az ember tudatbeli állapotainak. A személyiség nem más, mint különbözõ jelenségek, lét-elemek (dharmáh, chos) egymástól függõ keletkezése, egymásra következése (pratityasamutpádah, rten-cing 'brel-bar 'byung-ba)."
Ezek a számomra hosszú, kiolvashatatlan és értelmezhetetlen, zárójelbe foglalt szavak annyira zavaróak voltak, hogy mire szememmel végigfutottam rajtuk és megtaláltam a zárójel végét, addigra elfelejtettem, hogy hol is tartottam az elõtte olvasott gondolatmenetben. Ennyi negatívum után pedig képtelen voltam zárójeletleníteni a szöveget és újra elkezdeni értelmezni.
Elnézést kérek a hozzáállásomért, de ez az egész egy nagy, keszekusza, értelmezhetetlen hablaty számomra. Valószínûleg bennem van a hiba mert képtelen vagyok olyan értelmi szintre emelkedni, mint amit ez a Nadragulya képviselt mikor papírra (?) vetette eme írását.