Ebbõl én is tudok egy frankó következtetést levonni:
A már megjárt út kis idõszeletekbõl áll(t): amíg végigmentél rajta, addig minden következõ pillanatban egy újabb jelen pillanatát élted át. A még meg nem járt úton is hasonlóképpen cselekednél.
Ám mivel jelen nem létezik, ezért nincsenek idõpillanatok sem, amik a megjárt utadat köveznék ki, és ugyancsak nem lesz a késõbbiekben megjárandó út sem, vagyis nem létezik sem jelen, sem múlt, sem jövõ, sem új vagy szanaszét taposott út sem, sõt, még Te sem létezel, mert Te is idõpillanatokban tudsz csak létezni, amelyek viszont nem léteznek, vagyis ez az egész idõsdi meg Te meg én meg Föld meg minden más csak vetítés, egy nagy humbuk. Tehát ha megrúglak, az sem létezik, tehát kérlek ne is vedd zokon, oké? :D