Ajaj, nagyon durva, mennyi hozzászólást generáltam. :-)
Nem is fogok tudni mindre válaszolni, sokra meg elég reménytelen vállalkozás lenne, de azért pár mondatot írok.
Candi:
A nirvanaról konkrétan lehet tudni, hogy nem létezõ, nem nemlétezõ, nem mindkettõ, és nem semelyik.
Látáskárosodásodat sajnálom, remélem azért nem maradandó, esküszöm, nem ezért linkeltem be. :)
Meg lehet érteni ezeket az írásokat, csak nagyon más, mint amit megszoktunk, ezért nehéz.
A kérdésedre a válasz: Röviden nincs olyan, hogy én. Az ember többnyire azt gondolja, van teste, gondolatai, érzései, tudata, késztetései, érzékei, van valami, ami mindezt birtokolja, miközben ez tévedés, mert annak szükségszerûen változatlannak kéne lennie, és könnyen belátható, hogy az emberben bárhol keressük, nincs ilyen. De még ha lenne is, az felvetne egy olyan problémát, hogy milyen módon kapcsolódik az állandótlan részekhez.
Ez a test/tudat probléma nem csak a buddhista filozófia sajátja, már nyugaton is az ókori filozófia óta jelen van.
Ami a buddhizmusban egyedi, hogy ezt összekapcsolja a központi témájával, a szenvedéssel. Szerintük azért létezik szenvedés, mert a lélek (vagy bármi, amit énnek hívunk) állandónak azonosítja magát, miközben természeténél fogva nem képes betölteni ezt a szerepet.
Tehát azzal kerülhetõ el a szenvedés, ha az "én" lemond a tévedésérõl, arról, állandónak azonosítja magát, ebben a pillanatban meg is szûnik énnek lenni, és ez a nirvana.
Megszûnik az állandó pont, nincs viszonyítási alap, amihez képest változnak, vagy mozognak a dolgok, és közvetlenül tapasztalati úton belátható, hogy nincs múlt, jövõ, és ezek nélkül jelen sincs.
Erre az állapotra Nagarjuna is csak negatív jelzõkkel tud rámutatni, mert mentes minden elgondolható kategóriától, "túl van" a gondolatokon, ennek a belátásához segít az összes tanítása.
Akár hiszed, akár nem, õ is ugyanígy érvel, mint te az #531-ben:
66.
Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?
68.
Ha a dolgok pillanatnyiak, s így soha nincsenek,
Akkor hogyan lesz valami öreg?
Ha viszont nem pillanatnyiak, mert megmaradnak,
Akkor is hogyan lesz valami öreg?
Zero:
A halálra tolt idegen szavak azért kellenek, hogy egyáltalán lássa az ember (már akit érdekel), hogy éppen mit interpretált a szerzõ.
Nyilván nem sg fórumozóknak íródott ez az esszé, hanem olyanoknak, akiknek hasznos, ha látják mellette az eredeti kifejezést.
Mellesleg az olyan kifejezésekre, mint pl. sunyata -egyszerûen nincs saját magyar megfelelõnk, de nincs sem angol, sem más nyelvben. Magyarra ürességnek fordítják, de ebben az esetben teljesen más jelentést fed le a szó, mint ami olyan embernek beugrik, aki nem érti az eredetijét.
Az, hogy te hogy definiálod a mozgást, megtett utat akár fizikában, akár itt, az a saját ügyed, ettõl még fizikusok, meg mondjuk ez esetben Fehér Judit érti, hogy mire gondolt Nagarjuna, mert itt a megtett távolságról van szó, nem pedig életútról, meg tapasztalatról.
Ha kételkedsz ebben, akkor nyugodtan kérdezz meg valakit, aki jobban ért a páli és a szanszkrit nyelvhez, mint õ.
Feltételezed, hogy mást ért a "mozgás", "út" szavakon, mint Te, vagy én?
Az út a távolságot jelenti, ha így jobban tetszik. A mozgás? A fizikában mit neveznek mozgásnak?
Épp arra mutat rá a mû, hogy a mozgás ugyanolyan gyökértelen fogalom, mint az idõ (vagy bármely más jelenség -de ebbe most inkább ne menjünk bele).
Ja, és az a poén, hogy már annak elõtte valóságosnak véljük ezeket a dolgokat (idõ, mozgás), mielõtt bármelyik filozófus, fizikus, vagy akárki bármit is állított volna róluk.
Én azt találom érdekesnek Nagarjuna írásaiban, hogy rámutat a valóság illuzórikus voltára. Számomra ez érdekes, másnak meg nem az.