Van értelme egy olyan gondolatmenetnek, ami sehová sem vezet?
Vegyük példának a klasszikus predesztinációs problémát.
Eleve elrendeltség, vagy magad irányítod a "sorsod"? Lehet rajta évszázadokig vitatkozni, meg is tették.
Tudjuk, hogy most akkor predesztináltak vagyunk, vagy nem? Nem tudjuk. Tehát évszázadokon reszeltük a fingot (kezdem unni ezt a kifejezést :P) a semmin, eredményre nem jutottunk, és ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. Akkor most mire föl tartsam nagyra azokat a filozófusokat, akik ezzel foglalkoztak? Jól elszórakoztatták magukat, ezen túl semmit nem ért az egész.