Nekem sem a paradigma sem Einstein fóbiám sincs.. Történelmi tényeket írtam le. Ti pedig a tényeket vitatjátok.
A relativitás alapja.
Lorentz megfigyelte, hogy a körvezetõ felett egyenes vonalon haladó elektronra kitérítõ erõ hat.
Pontosan úgy mintha az elektron áthaladna egy vele párhuzamosan mozgó töltéspár között és ezért F= k*Q²/R² erõ hat rá. Azaz egy egyenes vonalban, sugár irányban mozgó vezetõben ez az F erõ hat és elektromos feszültséget hoz létre a vezetõ végei között.
Különbözõ sebességekhez, különbözõ feszültség tartozott Lorentz mérései szerint.
Miután az elektron spinjét, töltésének elõjelét, és a töltésének nagyságát 1905-ig senki sem ismerte, ezért Lorentz egy fénysebességgel terjedõ sugárzásnak, amely Maxwell egyenleteibõl következett, és a v sebességgel mozgó töltéshordozónak a kölcsönhatásaként feltételezte ez a polarizációs jelenséget.
És felismerte, hogy a polarizációs hatás a mozgások irányainak megfelelõen, követi a Doppler hatásnál tapasztalt amplitúdó változást.
Amit úgy emlegettél, hogy a "derékszügû háromszög matematikája", az nem más, mint a lényeg, a mozgási sebességek arányainak meghatározásakor.
Ugyanis ha a sugárzás iránya a háromszög átfogója, akkor a vezetõ mozgásvektora (v) az egyik befogó, és az erõhatás azaz a potenciál kialakulásának az irányába mutató sebességvektor (d) közötti függvény alakja c²=v²+d² azaz a potenciál nagyságát meghatározó sebességvektor d=gyök(c²-v²) és ezen sebességvektornak és a fénysebességnek az aránya ß=c/d azaz ß=c/gyök(c²-v²)=
Lorentz úgy képzelte, hogy az erõhatást a Q töltések okozzák, Einstein ezzel nem értett egyet és megpróbált elszakadni a Maxwell féle éteres elgondolás folytatásaként született Lorentz-i megoldástól.
És megírta a "ON THE ELECTRODYNAMICS OF MOVING BODIES
By A. Einstein June 30, 1905"
címû dolgozatát, amelynek elsõ mondataiban már tisztázta, hogy Maxwell féle hibás megközelítést szeretné egy jobbal felváltani:
"It is known that Maxwell's electrodynamics--as usually understood at the present time--when applied to moving bodies, leads to asymmetries which do not appear to be inherent in the phenomena. Take, for example, the reciprocal electrodynamic action of a magnet and a conductor. The observable phenomenon here depends only on the relative motion of the conductor and the magnet, whereas the customary view draws a sharp distinction between the two cases in which either the one or the other of these bodies is in motion. For if the magnet is in motion and the conductor at rest, there arises in the neighbourhood of the magnet an electric field with a certain definite energy, producing a current at the places where parts of the conductor are situated. But if the magnet is stationary and the conductor in motion, no electric field arises in the neighbourhood of the magnet. In the conductor, however, we find an electromotive force, to which in itself there is no corresponding energy, but which gives rise--assuming equality of relative motion in the two cases discussed--to electric currents of the same path and intensity as those produced by the electric forces in the former case."
( A folytatást megtaláljátok itt: http://www.fourmilab.ch/etexts/einstein/specrel/www/ )
Einstein nem végzett méréseket, ezért pusztán lemásolta Lorentz függvényeit. Csupán újabb köntösbe bújtatta.
És dolgozatában az új köntösnek megfelelõen magyarázta Lorentz eredményeit, függvényeinek alkalmazását.
Sajnos Einstein sem tudott elszakadni az álló éter képzetétõl, ezért folyton "stationary system"-et azaz álló rendszert emlegetett.
A kinetikát, a fény relatív sebességét, co-ordináta transzformációkat, tárgyaló elsõ három fejezetben megpróbálta Lorentz munkájától eltérõ, pusztán matematikai módszerrel levezetni a ßétát.
Ez nem sikerült neki. Mert kénytelen volt tovább emlegetni az álló és a mozgó rendszerek különbségeit, ezzel gondolatkísérletekre alapozta ezt a matematikai levezetést.
De végül eljutott õ is a ß=1/gyök(1-(v²/c²)) alakhoz.
Majd abból kiindulva, hogy a fény egy pontból R sugáron minden irányban ugyanazon c sebességgel terjed, levezette a relatív egyidejûséget.
Miután Einstein úgy feltételezte, hogy ez a terjedés minden rendszerben azonos, de minden rendszerben másként látható, azaz nem ugyanazon idõ és távolság érvényes ezekben a rendszerekben.
Vagyis a viszonyított sebességgel arányban az idõnek is viszonyítottnak kell lennie ahhoz, hogy minden rendszerben azonos maradhasson a fény terjedési sebessége.
Természetesen a viszonyított idõvel a fény által megtett útszakasz csak akkor képezhet minden rendszerben azonosan állandó c fénysebességet, ha ez az útszakasz hossz is függ a relatív sebességtõl.
Ezek után alkalmazta saját elveit a "Maxwell-Hertz Equations for Empty Space." Maxwell függvényekre, a Doppler és a "Ligh aberration" esetekre.
Majd a Lebegyev féle E=m*c² energia egyenérték függvényére, ezzel csupán közös függvénybe hozta össze Lorentz transzformációját, a kinetikai energiát és Lebegyev energia egyenértékét.
Majd éveken át javítgatott ezen a dolgozatán. És 1916-ban megjelentette a Generális teóriáját, azaz az általános relativitásról szóló elképzelését.
Röviden ennyi. Ha valami nem lenne világos, akkor rérdezz és megbeszéljük..