"A fényelnyeléskor és fényvisszaverõdéskor a fény hullámként viselkedik, nem részecskeként."
Nos, ez sem így van. Réseken áthaladáskor és még számos esetben hullámszerûen viselkedik, de detektáláskor ( éppen Planck és Einstein ismerte fel !!!) részecskeként viselkedik.
Egyedül a kétréses kísérlet okozott problémát, miután egy részecske egyszerre két úton nem haladhat.
De azóta Gézoo érdekes megoldást talált a kétréses viselkedésre is.
Ugyanis felismerte, hogy minden töltött részecske folyamatosan centripetális gyorsulást szenved a saját spinje miatt.
Ezen centripetális gyorsulás hatására, minden töltött részecske, így az elektron is, rendkívül kis energiájú fotonokat kénytelen sugározni.
Ezeket a rendkívül kis energiájú fotonokat Gézoo mikrofotonoknak nevezte.
Ezen mikrofotonáram folyamatosan eléri mindkét rést és a rések mögötti ernyõn létrehozza az interferencia mezõt.
Viszont az energiája olyan kicsiny a mikrofotonoknak, hogy fotokémiai hatást vagy látványos töltés elmozdulást nem hoznak létre.
Ugyanakkor a gyorsulás hatására az elektron fotont sugároz ki, akkor erre az idõre a mikrofotonáram megszûnik.
Ezzel a mikrofotonáram megszakadásának két frontfelülete között érkezik az ernyõre a foton az egyik résen át.
Azaz a mikrofotonáram keltette interferencia mezõbe megérkezõ foton, csupán megjeleníti az adott ponton a mikrofotonok okozta interferencia állapotát.
A megjelenítéshez szükséges energia mennyiség átadásával.
Egyébként hullámként sohasem viselkedik a fény, a foton.
A hullámmozgást kizárólag a detektorok elektronjai végeznek.
És mint ahogy egy hinta is lengésbe hozható koppanásokkal, azaz pusztán impulzusokkal, de a hinta mozgása már harmonikus hullámmozgás.
Ugyanúgy a fotonok is csupán idõben is pontszerû "koppanások" formájában átadott energiája az elektronfelhõben hullámmozgást hoz létre.
Azaz nincs olyan megfigyelés amely kizárólag a fény hullámtermészetével magyarázható lenne.