A butácska enyhe kifejezés, ha belegondolunk, hogy minden fontos PC-s oprendszer monolitikus kernelû. A Linuxon legalább a grafikus megjelenítést felhasználói program felügyeli, ott van rá esély, hogy tehermentesítésként egy másik processzor foglalkozzon vele. De ha pl. több alkalmazás szeretne valamit a kerneltõl, pl. fájlokat írni/olvasni, eszközt inicializálni, vagy egyszerûen sok a taszk és le van terhelve a kernel shedulere, akkor hiába van 50 magos processzorom, az az egy mag fog izzadni, amin a kernelszál fut, a többi ül és nézi, és az egész rendszer akadni fog. Windowson elõbb, Linuxon késõbb, de ebbõl a szempontból a kettõ egykutya.