Õszintén szólva csak azért reagálok, mert lentebb már beígértem, idõm most sem igen van rá. Bár úgysem érdekel senkit se :)
"Ahogy tudjuk, az uráli hegység környékérõl származunk, és ez a feltevés alá is van támasztva."
Ez nem iylen egyszerû. A növényes dolgot szintén nemt udom követni, hogy miképpen bizonyít bármi ilyesmit is, hiszen a hivatalos történelem szerint (márpedig, ha hibákkal is, de azt mondtad fel), a mezõgazdálkodási szokásaink nem az Urálhoz vagy a finnugorokhoz köthetõek, hanem már az elválás után vettük át más (török, iráni nyelvû) népektõl. Amire gondolhatsz, az a finnugor õshazának az olyaténképpen való meghatározása, hogy mely szavak mutatnak rokonságot éghajlatra, tevékenységekre (pl. halászattal kapcsolatos szavak), flórára vonatkoztatva, mert akkor ilyen ehlyen kellett együttélni ezeknek a népeknek. Ez alapján létezik az ismert, körülbelüli eredmény. Ebben persze számos hibalehetõség rejlik, hiszen a a XIX-XX. századi éghajlat és flóra alapján határozták meg ezeket a területeket, mely akár félrevezetõ is lehet, tovább ronthatja a találati arányt, hogy am ai ismereteink szeritn a jelenlegi integalciálisban is kisebb glaciálisok váltogatják egymást, így még nehezebb pontosan meghatározni az "õshazát".
"Szóval kikkel is állunk rokonságban? Egyszerûbb kérdés volna azt feltenni, hogy kivel nem?"
Ez így elég laikus felvetésnek tûnik. Attól, hogy sok népet befogadtunk, sokat keveredtünk, mi még a magyar nép tagjai vagyunk, és van történelmünk is, nem a svábok múltját tanuljuk, csak azért, mert õk is települtek ide be. A génképünk továbbra is elüt a körülöttünk élõkétõl, tehát ezen a téren továbbra is komoly tanulságukat lehet levonni. Egyébként én sem egy népenek tartom a magyart, valószínûleg több - talán rokon - nép tözsszövetségeként érkezhettünk, és továbbra is érdekes kérdés lehet a lentebb általam is említett, társadalmi rangtól függõ antropológiai és genetikai különbségekkel számolni. És egyben ez is lehet a fentebbi elmélet egyik gyengepontja, elvégre egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy eleve finnugor-török nép(ek)ként érkeztünk a Kárpát-medencébe, számos kérdésre adhatna kézenfekvõ választ, szemben a jelenlegi elmélettel.
"Mikor ide érkeztek a honfoglalók, különbözõ népekkel találkoztak, akik ki tudja mióta itt éltek, nem mentek sehova, inkább "lapultak", és megpróbáltak beilleszkedni. Sokuk kis népcsoport volt, akik békések voltak, és harc helyett inkább megpróbáltak alkalmazkodni, mint sem kiirtatni magukat."
Ezzel az a probléma, hogy egy idegen könyezetbe kerülõ nép könnyen elveszítheti a saját nyelvét (lásd bolgárok - õket például a nyelvük ellenére senki nem tartja szláv eredetû népnek), ennek ellenére mi a jövevényszavaink ellenére meglepõen jól megõriztük a nyelvünk struktúráját. Ez mindig is a a magyar történelemtudomány nagy talánya volt, a kettõs honfoglalás elméletének egyik elõnye éppen az, hogy erre is magyarázatot ad. Én továbbra is azt mondom, hogy óvatosan kel bánni az õstörténetünkkel, azzal, hogy bármit is vele kapcsoaltban tényként kezeljünk, inkább kutatni kellene a múltunkat, mert eddig inkább csak elméletek vannak, így legalább badarságok si kiszûrhetõek lennének.