"-Ha tényleg idekergettek minket, akkor az Orosz krónikák miért csak az átvonuló Magyar törzseket említik? Akik üldöztek minket, azokat miért nem?"
Korábban valóban hajlamosak voltak menekülésként lefesteni a bejövetelünket, ma már sejthetõ, hogy nem így volt. A besenyõktõl való vereség valószínûsíthetõ, át is vették a helyünket térben, fejvesztett emnekülésrõl aligha beszélhetünk, hiszen elég komoly mennyiségû lábasjószagot sikerült magunkkal hoznunk, és a korabeli sírok szerint is hasonló arányban éltek feéfiak és nõk, mondani sem kell, hogy egy megsemmisítõ csata során abban a korban egy nép férfijainak komoly hányada ott maradt volna, hiszen mindekinek katonáskodnia is kellett. Én középiskolában az ezredforduló elõtt tanultam a korszakról, és mind onnan, mind olvasmányaimból (de akár egyetemi tanlmányaimból is) így ismerem a történteket. Az ilyen szállásváltás egyáltalán nem meglepõ egy félnomád népnél, nem tudhatjuk, hogy a vereség milyen mértékben indikálta ezt.
"-Árpádék bevonulása elõttrõl származó sírokban olyan leleteket találtak, amik egy az egyben megegyeztek a mi díszítõmûvészetünkkel és a temetkezési szokásainkkal. Ez, hogy lehetséges?"
Ez így ebben a formában nem igaz. Azt hiszem a korszakot kutató régészek közül László Gyula professzor a legismertebb, és iylet õ sem állított. Bár hasonlóságok vannak, de különbözõségek is. Ami inkább érdeklõdésre adhat okot, az a 670-es évektõl jelentkezõ ún. griffes-indás motívumok térnyerése, végülis ebbõl kiindulva derült mára ki a különbözõség a kora és késõ avarok között, és ebbõl született meg a kettõs honfoglalás elmélete.
"-Szkíta sírokban talált DNS-ek alapján megállapították, hogy a Szkíták jellemzõ vércsoportja a „B”. Nyugat Európa népességének 3-4%-a rendelkezik ilyen vércsoporttal. Míg a sajnálatos keveredések / Tatár, Török, stb. / ellenére is a mai magyarság 20%-a rendelkezik ezzel a vércsoporttal! Erre mi a magyarázat?"
Én nem értem, hogy miért jön mindneki a "tatárokkal". Õk kiirtották a népesség harmadát, de nem telepedtek le, nem keveredtünk velük, sokkal jelentõsebb ebbõl a szempontból a nagy népességfogyást ellensúlyozó betelepítések. A törökökkel való keveredés szintén relatív, természetesen volt rá példa szép számmal, de nemzeti szinten ennek sem tulajdonítanék akkora jelentõséget, a török és a magyar társadalom inkább egymás mellett élt a hódoltsági vidékeken. Egyébként ez valóban helyes felvetés (bár a szkíta sírokról vett DNS-mintákról magam konkrétan nem hallotttam), erre már én is céloztam. (A törökökkel, mongolokkal való keveredés egyébként is csak felerõsítethette volna az ázsiai vércsoportok jelentõségét.)
"Hiszen ha csak 1000 körül – állítólag egyik utolsóként Európában – kerültünk volna közelebbi kapcsolatba a keresztény¬séggel, nyilván egyházi kifejezéseink nagy részét is nyugatról kellett volna átvennünk."
Történelmi tény, hogy már jóval elõbb kapcsolatba kerültünk a kereszténységgel. De ezt ma már épeszû történész nem tagadja. Az elõadást tartó illetõ ma már nem (annyira) jelen lévõ marxista-leninista történelemtudomány démonaival harcol. Tény, hogy nagyon keveset tudunk az õsmagyar hitrõl, és a kereszténység sajátosan beleépült a korábbi vallásba (Boldogasszony -> Szûz Mária), ezért is volt relatíve könnyû az átállás a nyugati kereszténységre. Nem csoda, ha hitéleti szavaink egy tekintélyes része is fennmaradhatott.
"Mivel magyarázható, hogy nálunk erre kizárólag Szent Istvánnak volt joga az õ idejében?"
A fõkegyúri jogért számos európai uralkodó folytatott harcot a késõbbiekben is, ez valóban hatalmas politikai eredmény volt. Nem igazán van rálátásunk arra, hogy pontosan milyen alku eredményeként történtek így az események, de abban az idõben (nem sokkal az egyházszakadás elõtt) fontos momentum volt, hogy a még mindig félt magyarok Rómához, s nem Bizánchoz húztak.
"A mi Turul-mondánk és a bibliai szeplõtlen fogantatás közötti párhuzam egyértelmûvé teszi számomra, hogy a Turul a Szentlélek szerepét tölti be mitológiánkban."
A szeplõtelen (illetve bizonyos õsállat általi) fogantatás valóban visszatérõ elem bizonyos mitológiákban. Gondoljunk csak a totemállatokra, mindegyik egyben az adott törzs õsapja is.