A csökkentés egyik módja, hogy olyan ülésben ülnek a pilóták, amely rásimul a testükre, így jobban eloszlik a nyomás. Ez a hideghab, vagy memory foam, amelyet most a matracgyártók karoltka fel (pld. Tempur Pedic) és árusítanak méregdrágán.
A csökkentés másik módja: az edzés, a jó fizikai kondi.
Másik lehetõség a végtagok szoros bekötözése, bepólyázása, ezzel csökkentve a vér lefutását a végtagokba (több marad az agyban, amely a legérzékenyebb szerv ilyen szempontból).
Szinten idevágó, hogy fellövéskor az ûrhajósok lábbal elõre repülnek, megintcsak az agy vérnélkül hagyását akadályozva meg ezzel.
A nagy gravitációs terhelés elleni érdekes módszert láthattunk egy marsi expedícióval kapcsolatos filmben.
Az ûrhajós egy üveg hengerbe került, amelyet egy automata lassan oxigéndús folyadékkal töltött fel. Õszintén szólva, nem tudom, hogy a valóságban ez mûködne-e, a tüdõ fel tudná-e venni a folyadékból az oxigént, de roppant érdekes ötlet, ugyanis a folyadék nagyon le tudná csökkenteni a testre nehezedõ nyomást, és ha van benne oxigén, akkor a légzés sem lenne probléma.
Én egyébként elgondolkodtam azon, hogy mi van akkor, ha egy földönkívüli civilizáció vízben fejlõdik ki, és ott is marad, nem költözik ki a szárazföldre, mint mi emberek. A közeg miatt ezek az értelmes lények leginkább a polipokra hasonlítanának, és ûrhajóikat nem levegõvel, hanem vízzel töltenék fel.
Ha egy ilyen idegen ûrhajó látogatna a Földre, annak utasai soha nem léphetnének a szárazföldre, legfeljebb a tengerben tudnánk velük kezet fogni úgy, hogy mindkét fél szkafanderben van.
Ha az értelmes polipoknak nyolc karuk lenne, akkor a kézfogás részükrõl akár szimultán is lehetne, egyszerre négy emberrel tudnának kezet rázni, feltéve, hogy nem akarnák a lábunkat is megsimogatni. :-)