Azért a Bioszféra I és II meg hasonló projekteknek épp ez a célja, hogy kialakítsanak egy teljesen önfenntartó kis világot.
Egyébként maga a Föld is egy ilyen kis, bár törékeny egyensúlyú rendszer, azzal a hátránnyal, hogy kevésbé szabályozható, és nem intelligensen volt megtervezve.
Az ember talán létre tud hozni idõvel olyan nagyméretû ûrállomásokat, amelyek teljesen önfenntartóak, semmi sem megy veszendõbe, minden vissza van forgatva, és extra igényeket egy-egy megállóval lehetne kielégíteni.
Számos ilyen sci-fi is volt már, és ezek pont a gondolatkísérlet céljaira jók ("Jujj, azok a barmok, hát még erre sem gondoltak!").
Engem például egy ideig foglalkoztatott - sõt, még most is foglalkoztat - az autonóm rendszerek elmélete. Ezért koptatom itt a billencsût néha, arról írva, hogy én az önálló háztartásokban hiszek, amelyek az energiaellátásukat maguk biztosítják, nem szorulnak közüzemi hálózatokra. ("önálló parasztgazdaság elmélete" - már látom, amint mindjárt jönnek a kötekedõ barmok, hogy "parasztgazdaság" nem életképes, amikor nálam az önálló "paraszt" lehet egy alföldi tanyán élõ programozó is, aki egy new-yorki multinak a beszállítója).
Igazából itt arról van szó, hogy képes vagy-e az összes lényeges paramétert számításba venni és ellenõrzés alatt tartani. Tehát ez egy informatikai kérdés is.
Nos, a tudományt, amúgy épp ez különbözteti meg az áltudománytól, hogy igyekszik a befolyásoló tényezõk lehetõ legnagyobb számát figyelembe venni. Az ufóhívõkkel szemben épp ez a különbség, hisz õk látnak egy lezuhant tárgyat, amelyet a hadsereg elszállít, és rögtön kijelentik, hogy hát az csak földönkívüli lehetett, arra nem gondolnak, hogy pld. egy haditechnikai kísérleti eszközrõl is lehet szó. Ez a korlátolt, beszûkült gondolkodás.
Az igazi tudományos gondolkodás ezzel szemben - mint már írtam, de nem gyõzöm eléggé hangsúlyozni - igyekszik a paraméterek, ha lehet, teljességét beletenni a kezdeti számítások kosarába (modell), és így az eredmények is megbízhatók és a valósággal megegyezõek lesznek.
Az önálló, teljesen önellátó és önfenntartó csillagközi ûrhajóval szembeni követelmények:
1. A fizika törvényeinek alapos ismerete, olyan energiaforrás amely segít nagy távolságokat áthidalni. Ilyen elvileg már van, most az lényegtelen, hogy az alfa Centaurira 16.000 év alatt jutnk el. (Persze, kérdé, hogy megéri-e elindulni, mert leeht, hogy 1000 év múlva olyan ûrhajót fejlesztenek ki, amely a korábban elindított, elavult technológiájút beelõzi, de ettõl függetlenül érdekes lenne a kísérlet. Amúgy meg, Kolumbusz sem patópálosan gondolkodott, hogy ejh, ráérünk arra még, várjuk meg, amíg megjelenik a gõzhajó.)
2.Korszerû anyagok. Még ninsenek. A naotechnológia még gyerekcipõben jár, hogy csak egy példát mondjak.
3. A biológiai adottságaink ismerete és kontrollja. Ez még nem teljes. Ugyanis még nem ismerjük pontosan a súlytalanság és a kozmikus sugárzások hosszútávú hatásait. Emellett, több generációs utazásnál óhatatlanul lesznek rossz genetikai mutációk, ezek javításához pedig fejlett génsebészet kell. Ez még nem áll rendelkezésre.
4. A számítástechnika még mindig nem elég fejlett, nincs mesterséges intelligencia.
5. Az exobolygók még nincsenek rendesen feltérképezve, bár ez elvileg nem akadály, az ismeretlenbe is el lehet indulni, aztán lesz, ami lesz.
6. Erkölcsileg még fejletlenek vagyunk, így lehet, hogy a fenti feltétel mint adott lenne, de a csilalgközi ûrhajót tönkretennék a kisszerû, gyarló emberi konfliktusok. Lehetne persze a gépekre bízni alapvetõ döntéseket, de akkor hun van az emberi szabadság? Na, szóval, ez egy komoly kérdés, és egyben dilemma, talán trilemma is, bár félek, hogy ezen nem fognak sokat cicózni azok, akik majd nekivágnak az ûr ismeretlenjének.