Már régóta tervezgettem, hogy nyitok egy ilyen témájú topicot, hátha érdekel valakit, és tudunk róla eszmecserét folytatni.
A buddhizmus témája a szenvedés és boldogság.
Engem elsõsorban a vallás/filozófia/életfilozófia/tanítás sokszínûsége fogott meg, és emberközpontúsága, ami számomra abban nyilvánul meg, hogy mondanivalója szempontjából közömbösnek tartja, hogy a tapasztalat tudati, vagy pedig anyagi természetû.
Például a tudat együtt szerepel a látás, hallás, ízlés, tapintás, szaglás listában.
Elsõre kicsit fura, de belegondolva ahogy például ahogy a szem észleli a látványt, úgy a tudatban a gondolat jelenik meg.
Ami közös ezekben a tapasztalatokban, hogy függõen keletkeznek ezért nincsen önálló létezésük, állandótlanok, és nem kielégítõek. Ez jelenti az ürességet. A szenvedés abban áll, hogy ezeket a dolgokat állandónak, örömtelinek véljük, és ragaszkodunk hozzájuk, vagy pedig elutasítjuk õket. A ragaszkodás megszûnése a nirvana.
Az ehhez vezetõ középút elveti mind az önsanyargatást, mind az élvezetekben való elmerülést, továbbá a nihilista nézeteket, valamint az állandó szubsztanciához való ragaszkodást, mint pl. a lélek.
Kezdésnek talán ennyi, ha valakinek van kedve, szóljon hozzá.