Buddha a vágyaktól, és ragaszkodástól való megszabadulást tanította.
Szerintem az, ami nem fontos az ember számára ahhoz nem is ragaszkodik, ellenkezõ esetben fontos a számára.
A létszomj olyan, ami Buddha szerint az embereket a nyomorúságba taszítja.
Ha túlságosan bízik valaki az újraszületésben, akkor egy ügyes mester pont azt fogja tanítani neki, hogy nem születik újra.
Vagy pl. Nagarjuna, aki a szamszárát és nirvanat hajszálra azonosnak tanítja:
"Akik nem látják a valóságot, szamszárában és nirvánában hisznek, de akik látják a valóságot, nem hisznek egyikben sem.
Hogyan kerülhetnék el azok, kiknek tudata állást foglal a klésák erõs mérgét? Még ha csak hétköznapi [életet] is élnek, akkor is elemésztik õket a klésák kígyói.
Ha létezne álláspont, lenne vágy és vágytalanság. De a nagy emberek álláspont nélkül nem rendelkeznek sem vággyal, sem vágytalansággal."
Informatika és tudomány
