Van egy érdekes kérdésem, ami már napok óta gondolkodtat:
Hogyan egyeztethetõ össze a karma a neurológiával?
Ha elfogadjuk, hogy az agy egyes részeinek aktivitásához olyan képességek tartoznak, mint szociális viselkedés, felismerõ képesség, absztrakt gondolkodás képessége, originalitás, kommunikáció, koordináció, mozgatás, vegetatív funkciók.
Ha valaki kap egy fertõzést az agyának valamelyik részére, vagy strokeja lesz, utána mekkora mértékben tud úrrá lenni ezen a tudatával?
Mekkora mértékben lesz szimplán tudati befolyásolással újra mûködõképes a tudata?
Ez a kérdés azért vetõdött fel bennem, mert elõzõ héten voltam pszichiátrián, súlyos depressziót diagnosztizált a doki, azt mondta rá, hogy ilyen esetekben már gyógyszer is szükséges ahhoz, hogy visszaálljon az egyensúly, és adott valami antidepi gyógyszert, ami az agyban csinál valamit a szerotoninszinttel.
Aztán elmentem a gyógyszertárba, kiváltottam egy nyugtatót, meg az antidepi gyógyszert, az utóbbival sokáig farkasszemet néztem, majd úgy döntöttem, hogy nem veszem be. Mert ennyi erõvel nyomathatnék magamba akár morfiumot is, vagy alkoholt, vagy bármit, amitõl jobban lennék.
Nálam ott gyanús a dolog, hogy képes vagyok bizonyos szituációkban szinte felhõtlen örömre, ilyen a foci, vagy egy jó beszélgetés.
Múltkor a legsötétebb rémálom állapotban fetrengtem az ágyamban, mikor édesanyám leült az ágy szélére, és simogatta a karom, és azt kezdtem érezni, hogy a testembe szétáramlik a boldogság, és a nyugalom. Olyan érzés volt, mint ha a pokol legmélyérõl a mennyország kapujába kerültem volna. Szóval ha ennyire drasztikus tudatállapot változást lehet elérni egy szempillantás alatt csupán ilyen dolgokkal, akkor hogy jön ide a gyógyszer?
Lehetséges lenne minden káros agyi, vagy tudati aktivitást hirtelen megbénítani, és a határtalan nyugalmat érezni? És ha mégsem? Ha mondjuk valami gyulladás megámadta az agyam, és nem vagyok képes kontrollra, mert annyira befolyásolja a tudat mûködését az agyi folyamat?
Vagy mindezen túl van, amit keresek, ami sem az agyi fizikai folyamatoktól, sem a gondolatok minõségétõl nem függ?