A kérdésed maga a szenvedés eredménye. Feltetted volna-e ezt a kérdést, ha nem vitt volna rá a szenvedés? A királytól a parasztemberig mindenkiben van valamennyi szomorúság, kivéve a dnyáníkat. Még amikor úgy tûnik is, hogy nincs jelen csak idõ kérdése és elõbb vagy utóbb megjelenik. Talán az elsõ „pofon” után az ember nem tesz fel kérdéseket a bánatra szenvedésre vonatkozóan, de az ötödik után már valószínûleg megteszi. A szemeid nem láthatják önmagukat, de ha tükröt tartasz eléjük, akkor, csak is akkor képesek erre. Azért, mert így talán elkezded keresni azt. Azért öltöttük magunkra ezt a jármûvet, a testet, hogy megismerjük valódi állapotunkat. A májá nem létezik, amikor ismered valódi állapotodat. Te hibád, ha nem ismered önmagadat. Ha a világegyetem nem nyilvánult volna meg, mi sem gondolkodnánk a valódi állapotról. A megnyilvánulás célja számodra az, hogy megismerd annak okát .
Mivel önmagadat helytelenül a testtel azonosítod, látsz egy világot, és ennek a fájdalma is megnyilvánul számodra, De ezek nem valósak. Kutasd a valóságot, és szabadulj meg ezektõl a valótlan érzésektõl!
Ha az ember boldogságát a külsõ körülményeknek és az általa birtokolt dolgoknak lehetne tulajdonítani a nincstelen egyáltalán nem lehetne boldog. Ám ezt mutatja-e a valós tapasztalás? Nem. A mély alvás állapotában például az egyén birtokától mentes, a testet is beleértve, mégis az örömteli feloldódás állapotát élvei ahelyett, hogy boldogtalan lenne. Nem akar-e mindenki mélyen aludni? Ennélfogva a boldogság nem külsõ okoknak köszönhetõ, hanem az Önvalóba való visszatérésnek. (ez tudatlanul történik).
Amikor a tiszta „Ént” a valóságot elfelejtjük, a szenvedés legkülönbözõbb válfajai ütik fel a fejüket, ám ha az Önvalót szilárdan megragadjuk és megtartjuk, nem érint meg minket a nyomorúság. Minden szenvedésnek az az oka, hogy elhagytuk az Önvalót, az Atmant, vagy nevezhetjük Nirvanának is, tök mind1, ezek úgy is csak szavak.
"Van egy hely, ahol sem föld, sem víz nincsen, ahol sem fény, sem levegõ nincsen, sem térbeli végtelenség, sem tudatbéli végtelenség nincsen, sem elképzelés, sem el nem képzelés nincsen. Ezt nevezem én - tanítványok - sem jövésnek, sem menésnek, sem halálnak, sem születésnek, ez a szenvedés megszünte, ez a nyugalom helye, a béke birodalma, a láthatatlan Nirvána. Feltámadás nem felel meg ottan. Amivel valamit megjelölve megfoghatóvá tehetsz és felfoghatsz, az nem felel meg ottan. És ez a tanítás, hogy sem feltámadás, sem fel nem támadás nem felel meg, ez sem felel meg soha többé. Semmi nem felel meg többé és legkevésbé felel meg a semmi."
Buddha
Nem létezik olyan entitás, amit „elmének” „egonak” nevezhetnénk. Mivel gondolatok merülnek fel, feltételezzük, hogy van valami, amibõl felmerülnek, s ezt „elmének” hívjuk. Amikor alaposan megvizsgáljuk, hogy mi az, felfedezzük, hogy nem is létezik. Miután ily módon eltûnt örök béke marad utána. Álomtalan mélyalvásban az ego eme eltûnik, Valóság az ego? Nem! Valóság az elme? Nem.
Ami az egon túl, van az a Tudatosság, a Nirvana. Az alvásban az elme semlegessé válik, de nem semmisül meg. Ami semlegessé (laja) válik, az újra megjelenik, ám a megsemmisült elme soha nem jelenhet meg újra. A „cél” nem lehet más, mint annak elpusztítása, nem pedig a lajába süllyesztése. A laja a meditáció békéjében jön létre, de ez még nem elég. Az elme megsemmisítése annyit tesz, hogy azt az Önvalótól nem külön állóként ismerjük fel. Az elme most sem létezik. Ismerd ezt fel!
A meditáció, a légzés figyelése, az egy gondolaton való kitartás mely az összes többi gondolatot kizárja, ezek nagy segítségek számunkra. De a meditáció még nem elég. Ezért ajánlatos Ramana Maharsi módszere a vicsara, az önkutatás. „ki vagyok én?” módszere.
A meditációs topciban írtam errõl, ott van egy pdf könyv is.
Amikor a „valósághoz” ragaszkodunk az a SZAMADHI.
A valósához valóragaszkodás erõfeszítés általa SZAVIKALPA SZAMADHI.
A feloldódás a valóságban, miközben nem veszünk tudomást a világról, a NIRVIKALPA SZAMADHI..
A tudatlanságban való elmerülés, miközben nincs tudomásunk a világról, az alvás. A fej ekkor elõre bukik, a szamadhiban viszot nem.
Erõfeszítés nélkül megmaradni az elsõdleges, tiszta, természetes állapotban: ez a SZAHADZSA NIRVIKALPA SZAMADHI.
Az elmebeli elcsendesülést könnyebb elérni és hamarabb meg is történik, de a végsõ cél az elme elpusztítása. A legtöbb ösvény elvezet az elme lecsendesítéséhez, viszont az Önkutatás ezt gyorsan megteszi, és ezután tovább megy az eme lerombolásáig.
A kévala esetében az eme elmerülve nyugszik az Önvaló fényében. Az alany különbséget tesz, és akkor megjelenik az aktivitás. A testnek, a látásnak, az életerõnek, és az elmének a mozgása, illetve a tárgyak észlelése és az aktivitás gátat jelentenek számára. A szahadzsában viszont az elme már feloldódott az Önvalóban, és megsemmisült. Így azok a különbségek és akadályok, itt már nem léteznek. Egy ilyen lény cselekedetei olyanok, mint amikor egy álmos gyermeket etet az édesanyja: aki látja, annak érzékelhetõ, de az alany a gyermek számára nem az. Az ökrös szekér alvó kocsisa sincs tudatában a kocsi mozgásának mivel elméje a sötétségbe merült. Hasonlóképpen, a szahadzsa dnyání sincs tudatában testi cselekedeteinek, hiszen elméje halott, feloldódott a csitánanda az Önvaló extázisában.
Az ánanda az a boldogság, amikor semmilyen elmebeli tevékenység vagy mentális jellemzõ nem zavar bennünket. Létezik idõleges és állandó boldogság. Az elsõt nevezik kévala szamadhinak az utóbbit pedig szhadzsa szamadhinak, azaz a természetessé nirvikalpa állapotának. A kévala szamadhiban lévõ dnyání a mentális tevékenységek megszûnése és a külsõ tárgyak eltûnése miatt létrejövõ számádhi boldogságát élvezi. Ám bizonyos idõ elteltével boldogágának vége szakad, mivel a mentális aktivitások újra beindulnak, és akkor egy ideig nem tapasztalja a szamadhi állapotát. A szahadzsában azonban nincs többé visszaesés a mentális aktivitásban, és a boldogság ebbõl eredõ elvesztése sem következik be. A boldogság töretlen és örökké tartó. Lehet, hogy a test, az érzékek és az elme mûködnek, de az illetõ alig van tudatában a test cselekedeteinek.
Amiket leírtam azok egy dnyání által leírt tapasztalások leírása.