Én ebben az egészben nem nagyon értem pl azt, ha valaki elérte a tiszta tudati állapotot, igazából mi értelme élnie? Oké, segíteni másokon, hogy õk is elérjék ezt, ez így oké. De ugye ha ezt valaki elérte, onnantól nincs neki semmire sem vágya... Nincs különösebb célja, hisz a célok vágyakból keletkeznek. Teszem azt, teljesen tiszta tudatú pl nem szeretne valamit megtanulni. Vagy valamit készíteni (itt most vonatkoztassun el a más emberek segítésén)... Vagy rosszul értelmezem ezt? Mert igazából nem sok értelme lesz utána az életnek, fõleg ha nincs reinkarnáció (szerintem ezt nem tudhatjuk biztosra)... Ha van, akkor persze egészen más a helyzet, hogy soha többet ne kerüljünk ide vissza. Ez így nekem nem nagyon tetszik. Csak lenni a nagy semmiben és vigyorogni?