"A bódhicsittára különbözõ megvalósítási szintek szerint is tekinthetünk, errõl hasznos osztályozást ad Patrul Rinpoche a Tökéletes mesterem szavai[5] címû mûvében. A legalsó szint a "király útja". Aki ezen az úton jár, az elsõdlegesen a saját javán munkálkodik, de felismeri, hogy a saját boldogulásához elengedethetetlen a királyság és lakóinak a boldogsága is. A középsõ szint a "révész útja", aki átviszi a folyón az utasokat - és így nyilván saját magát is. A legmagasabb szint a "pásztor útja", aki megbizonyosodik róla, hogy az egész nyáj elõtte érkezik biztonságban az akolba - vagyis mások jólétét önmaga jóléte elé helyezi."
"Tonglen gyakorlat:
A gyakorló minden belégzéssel magára veszi más lények fájdalmát és szenvedését, majd a kilégzéssel szeretetet, örömöt és gyógyító energiát sugároz feléjük."