hozzászólok ehhez a szomorú témához, mert Én is érintett vagyok benne..sajnos.
Szüleim 11 éves koromban váltak el, apám alkoholizmusa miatt. Most 28 vagyok, tehát elég régen történt már. Én nagyon nagy hátrányát élem meg ennek a dolognak. Nem akarok mindent fater nyakába varrni, mert ki tudja, hogy miért kezdett inni annak idején, azon kívül, hogy kõmûves a szakmája és amint az köztudott, ott elég nagy számmal vannak hozzá hasonlók, tisztelet a kivételnek.
Anyám mindent megtett, hogy ennek ellemére teljes életet tudjunk élni, de Apa nélkül felnõni nem egy leányálom. Természetesen az még rosszabb lett volna ha még tovább együttmaradnak, emlékeimben felvillanak elég durva jelenetek is, szerencsére a legtöbbet elfelejtettem.
Jelenleg nem a szülõvárosomban élek, önállósodtam, anyámmal telefonon beszélek, néha hazamegyünk meglátogatni, apámmal viszont kb 4 éve egy szót sem beszéltem. Õ nem foglalkozott velem tizenéves koromban, most már messze is vagyok tõle, nem látom értelmét, hogy kapcsolatot tartsak vele. Most már minek? Minden gondom bajom a párommal és anyámmal oldok meg, másra nem számíthatok. Ugyanakkor a mindennapokban sokszor szembesülök vele, hogy milyen dolgokról, közös élményekrõl maradtunk le azért, mert Õ nem volt velem. Itt sorolhatnám a szülinapokat, de akár egy szög beverése is ilyen lehet (nem vicc).
Nagyon remélem, hogy Én nem fogom követni a rossz példáját.
ui: a leírtakból azt látom, hogy az esetek 80%-ban az ital az elsõdleges válási ok. Ez azért szintén elgondolkoztató. Ok és okozat. De mi volt elõbb? a probléma vagy az ital? esetleg az ital volt a probléma vagy a probléma elõl menekült az italba? mind érdekes és eddig megválaszolatlan kérdések...
Informatika és tudomány
