amikor még szhelyen éltem, reggelente a csótónál mindig összefutottam két hajléktalannal, egy téli reggelen adtam nekik kaját, aztán mindig megjelentek, néha elkísértek egy darabon, április fele örömmel újságolták, hogy találtak munkát
a kutyásoknak: zavar, hogy egy embernek van akarata? és ha gyereked lesz, és azt mondja, nem eszem meg a spenót, õt is kirakod? aztán megvakarod a kutyád fejét, mi?