Gyûjtögetõ népeknél az egyik legnagyobb gátja a fejlõdésnek az írásbeliség hiánya, a tudás hordozója a sámán aki egyfajta polihisztor hiszen a törzs ÖSSZES tudását hordozza, ez erõsen lekorlátozza a tudásmennyiséget amirõl beszélhetünk hiszen egy átlagon felüli ember sem tud mindent fejben tartani, a sámánnak MINDENT meg kell tanulnia (szájhagyomány útján) majd ugyanezt a tudást még a saját életciklusában tovább kell adnia az utódjának különben a tudás vele együtt elveszik, generációnként "újramásolódik" a tudás ami hatalmas hibalehetõségeket rejt magában, gyakorlatilag 20-30 évenként esély van rá hogy az aktuális sámán rosszul adja tovább az információt (ittfõleg a törzs története a fontos ahol idõvel a részletek áldozatul esnek, ha a sámán idõ elõtt meghal betegségben akkor a többi törzstagtól kell a tudás forgácsait összeszednie az új sámánnak ami törvényszerûen azonnali "adatvesztéssel" jár).
A bumeráng kialakulása az íjjal és a lándzshajítóval együtt elég rejtélyes, valószínûleg a törzs egy kimagaslóan zseniális (vagy szimplán szerencsés :) tagja találta fel valamikor és a használat és elkészítés technikáját a többieknek is megtanította de magát a mûködés elvét a többiek nem értették és nem is kellett érteniük, ez az egyszerûbb gépeknél nem probléma.