nyilván rosszul közelíti meg a kérdést, de amire utalni akar, az sokszor megkerült tény;
egyszerûen a nem európai környezetben nevelkedõ/szocializálódó embercsoportok nem fogják azokat a társadalmi normákat egyik pillanatról a másikra követni, ami nekünk teljesen természetesnek tûnnek.
Egy általános törzsi kultúra teljesen más életritmushoz, és életvitelhez szoktatja az embert. Persze gondolhatnánk, hogy ilyen közeg ma már sok helyen nincsen, de többgenerációt átfedõ hatásmechanizmusok lézetnek még jelen pillanatban is.
Ami az egészben a legrosszab, hogy a legtöbb európai megközelítés olyan segítségnyújtási/segélyezési modellekre épít, amelyek gyakorlatilag egy folyamatos függõségi viszonyt alakítanak ki (talán szándékosan is).
Ez hihetetlenül káros.
Nem tudom azonban eldönteni, hogy mennyire önálló döntés a neolitikumban való élet.