A jelenlegi politikai korrektséget a nyugati világban természetesen a liberálisok erõltetik, akik mögött mindig ott van a zsidó tõke. (Na, megint eljutottunk a zsidókig.)
A zsidók középkori - nagyjából önként vállalt, és anyagilag nem is annyira rossz - kirekesztettségüket olyan ideológiák kidolgozásával bosszúlták meg, amelyek célja a társadalmi rend, és benne a hierarchia teljes felbolygatása volt. Ez a folyamat az 1789-ben elkezdõdött francia "polgári forradalomban" indult be igazán, és Európában addig soha nem tapasztalt terrort hozott ugyanazon társadalmon belül. Miért mondom ezt? Természetesen, korábban is voltak pusztítõ harcok, gondoljunk csak Szent Bertalan éjszakájára, vagy a fõleg vallási alapon kitört harmincéves háborúra, de társadalmi szempontból a francia forradalom túltett ezeken, és olyan mozgásokat indított el, amelyek hatása máig tart.
Nos, nem akarom nagyon hosszúra nyújtani a szöveget, mert épp indulnom kell reggelizni, de nem hagyhatom ki a magyar vonatkozásokat, amelyek minket leginkább érintenek.
A kommunista ideológia magyarországi hatása kb. 100 év távlatában az lett, hogy a társadalmi különbségek lényegében nem csökkentek: ma is van egy felsõ 10%, van a többé-kevésbé még eléldegélõ "középréteg", és megvan a 1,5, milió koldus is.
Ami érdekes, azonban az, hogy a felsõ 10% (az elit) szerkezete teljesen megváltozott.
1900 körül a magyar elitet a magyar nemesség alkotta, amely természetesen már orábban jókora átalakuláskon ment át: gyakorlatilag azok szelektálódtak ki, akik elfogadták a Habsburg uralmat, és hajlandóak voltak kiszolgálni a Habsburgok érdekeit. (Erre a legjobb példa a Rákóczit eláruló Károlyi grófi família. Kutyából késõbb, az õszirózsás forradalom idején sem lett szalonna.)
Tehát, az 1900-as évek magyar elitje katolikus és református grófok voltak, amelyhez hozzájött néhány, pénze miatt Bécstõl bárói rangott kapott külföldi, fõleg zsidó (Hatvany bárók, és sejtésem szerint az Eötvösök is).
Ha megnézzük a mai magyar elit vallási, avagy etnikai összetételét, akkor meglepõdve tapasztaljuk a "shiftet", mármint a vagyon és a htalom átvándorlását (persze erõszakkal) egy teljesen más csoport kezébe.
A "shift"hez kellett azonban egy ideológia, amely a rablást és gyilkosságokat megmagyarázta: Nem azért vesszük el az arisztokrácia vagyonát, hogy a miénk legyen, hanem azért, hogy a népé legyen." A nép nevében, tehát, kifosztották a magyar arisztokráciát, és 2 emberöltõ alatt - mivel a nép kiskorú, ezért a nemzeti vagyont azért ez idõ alatt is "õk" kezelték! - megtörtént a majdnem teljes tulajdonosváltás.
A rendszerváltásnak nevezett folyamat alatt kialakult tehát az új, vagyonilag is (nem csak politikailag, hatalmilag) erõs elit, amely vagyonát a fent már említett középréteg kárára szerezte, és e középréteget folyamatosan sakkban tartja azzal, hogy a még mindig létezõ 1,5 milliós plebejus réteget ráuszítja, az ellentéteket élezi. Ugyanis, ha pld. Gyurcsány komolyan gondolná a felzárkóztatást, a hátrányok megszüntetését, akkor több, mint 3 milliárdos vagyonából megtartana magának max. 100 milliót, és a fennmaradó 3 milliárdból felemelne 300 embert (adva nekik fejenként 10 milliót).
Ha a többi, a Népsabadság listáján szereplõ 150 hazai milliárdos hasonlóképpen cselekdne, akkor 300x150 = 45.000 ember jutna egy 10 millió forintos lakáshoz úgy, hogy a milliárdosok is 100 milliós lakásban maradnának.
Minõ véletlen: a magyarországi hajléktalanok száma kb. 45 ezer lélek.
"Ne kérdezd, hogy kiért szól a harang: érted szól!" (Hemingway)
Az "itt a piros, hol a piros" játéknak ugyanis egyszer vége lesz, ez az antidiszkriminációs szemfényvesztés elõbb-utóbb kifúj.