Vitatnám én azt a itt is sokszor emlegetet „ha…”-t is. Ugyanis ezekbe a „ha…”-okba alapvetõ emberi tulajdonságok nem létét feltételezve gondolkodnak egy szebb jövõn. Vagyis ezek „felesleges” gondolat foszlányok, amik e közösségbe ép úgy felesleges vitákat szül.
Ki kardot ránt, kard által vész el.
Ezt most miért idéztem? Azért mert a legtöbb önkéntes jótevõ (itt nem a tudatos álszentekre gondolok) mindig pont úgy cselekedne, mint „ellensége”. Csak ugye az ö szemszögébõl nézve, amit hajlamos (másnak vagy) jobbnak látni.
De ez nem egy egyszerû téma (mint oly sokan gondolják és írják), hisz ezer oldalról ezerféleképpen lehetne magyarázni. Pl.: mikor kezdet az ember kapzsi lenni? Amikor legelsõnek kijelentette valaki, hogy ez (csakis) az enyém. Vagyis a magántulajon. Nem egy közösségé, nem veszi figyelembe a másikat, csak magára gondol.
Vagyis itt a kérdés… ami nem az hogy két sport kocsit kérsz vagy csak egy nagy terepjárót.
…hanem az hogy képes vagy e te áldozatott hozni.