Egy monológ (az egeres rész) és egy dialógus (amikor megkötözve a hajón ülnek) volt a szerelemrõl. Ennyi belefér 2 óra 10 percbe. Nem tudom, hány romantikus vígjátékot láttál az elmúlt 5 évben, ahol kétpercenként lenyomják a torkodon azt, amit itt összvissz két helyen hallhatsz. De okés, magyar szokás a szájhúzogatás.
Gaiman egy valódi zseni, aki mûveivel egy komolyodó tendenciát képvisel (utolsó regényei már egyértelmûen a mágikus realizmushoz húznak), és a mai fictional felhozatalban talán a legnagyobb név (sok húzónév van még azért mellette: Beagle, Moorcock, Martin, csak hogy a kedvenceimet említsem).
Salvatore-t meg ne nagyon keverjük ide, ég és föld a különbség a színvonal között :) Nem is etikus összehasonlítani õket, mivel Salvatore életmûvében nincs egyenletes színvonal (évi 3-4 regény azért megterhelõ egy írónak... ráadásul RAS bácsi igen hamar ki is égett, fõleg Drizzttel).
A film maga csodálatos, elbûvölõ, nem is emlékszem, melyik volt az utolsó film, ami után ilyen jó érzéssel jöttem ki a moziból.