Nem volt nehéz. Minden meccsen támadtunk, leginkább mégis a védelem kápráztatott el. A legkevesebb gólt kaptuk. Viszont nem rúgtunk sokat, de ne legyek már telhetetlen. A kupában is helyt álltunk, de a Trabzon már sok volt. A ministadion pedig nem felel meg eggyel feljebb, átköltözünk a Yeni Buca stadionba. Az is a városé, és 2 alacsonyabb osztályú helyi csapattal osztozunk majd rajta. El tudom képzelni, hogy fog kinézni a talaj 1-2 hónap után...sorban törik a lábukat a labdazsonglőreim.
Közben kinyílt a világ a scoutoknak, és megjelentek az első nagy pénzek. Közel 1M a bajnoki cím + 6,2M tévépénz. Finances. Kaptam 3,2M-t igazolni, viszont a youth facilities fejlesztését sajnos még nem engedik. Bár az új szabályokkal már nem életbevágó a törökök utáni hajsza, és a nevelés. 11 légiós lehet a kezdőben, összesen pedig 14. Nekem szimpatikusabb volt az 5 külföldi szabály, de nem fogok sírni amiatt, hogy könnyebb a dolgom.
A 3,2M nagy részét áttolom a bérekre, mert pénzt úgysem adok senkiért. Figyelek néhány lejáró szerződésű embert, és szóba jöhet 2-3 kölcsönjátékos is. Na nem Tischler, hiába ajánlgatja nekem az ügynöke. A Süper Lig-ben a média utolsó előttinek jósol, a főnöki elvárás pedig brave fight a kiesés elkerüléséért. De még csak ezután kezdem hozni az új embereket, nem kell aggódnia az effendinek.