Kedvet kaptam egy beszámolóhoz én is! Na nem a drezdai karrieremről (második évben meglett a feljutás) hanem arról amit most nyúzok. Már régebb óta szerettem volna ezt az országot kipróbálni, végre belevágtam: TÖRÖKORSZÁG
A választásom a Gençlerbirligi Spor Kulübüra esett. A csapatot 1923-ban alapították, középiskolás diákok akiket nem válogattak be a suli csapatba. Edzőnek és elnöknek is egy-egy csapattag apját kérték fel, majd 3:0-val vettek elégtételt iskolájukon. Ezzel el is dőlt a klub filozófiája: fiatalokat igazolni és nevelni.
A fekete-piros színeket a legenda szerint az Ankara melletti pitypang mező ihlette. A klub kis ajándékait azóta is így hívják, 'gelincik' (pitypang, törökül). A török bajnokságot soha nem sikerült megnyerni (az amatőrt kétszer is), a kupát viszont 1987 és 2001-ben is elhódították. Legnagyobb nemzetközi menetelésük a 2004-es UEFA kupában volt, amikor is 4 forduló után a későbbi győztes Valencia ejtette ki őket egy szoros párharcban.
Aztán eljött 2016 és egy teljesen ismeretlen magyar szakembert neveztek ki a klub élére. Mondanom se kell, az előzetes várakozások azonnal csökkentek, az okosok a 18 csapatos bajnokság 15. helyére vártak minket. A keret annyira nem vészes, átlagos török játékosok és légiósok alkotják, bár utóbbiakkal ésszel kell bánni a szabályok miatt.
Bár a bajnokságot győzelemmel nyitottuk, utána egy 6 meccses nyeretlenségi sorozat jött. A védekezésünk hatalmas katasztrófa volt, pedig a 3 legjobb játékosom közül 2 hátvéd. A pohár akkor telt be végleg mikor a török-kupa első körében egy harmadosztályú csapattól kaptunk 4 gólt és kiestünk. Úgy döntöttem összeállítom "mindenidők védekező taktikáját" ami olyannyira bevált, hogy tavaszra már az első 10-ben voltunk, sőt az európa liga selejtezőre is megnyílt az esély. Sajnos ez nem jött össze, mivel az utolsó 8 meccsünkből egyet sikerült csak megnyerni és a 10. helyen fejeztük be a bajnokságot. A kitűzött célt elértük, a vezetőség nyomban elém nyomta a szerződéshosszabítást amit elfogadtam, igaz én a szezont a pocsék kezdés és hajrá miatt csalódásként éltem meg. A nyári szünetben a légiósok egy részét eladom, a gyenge törökökkel szerződést bontok, pénzt pedig csak tehetséges fiatalokért fogok adni. A szezonban egyébként a legkevesebb rúgott és legkevesebb kapott gól az enyém, a 13 döntetlenemből, 11 egy 0:0 volt.