Nézd, a Linuxban az a jó, hogy semmi sem történik a tudtod nélkül. Ezt csak úgy lehet átültetni a gyakorlatba, ha semmit sem teszel anélkül, hogy fogalmad lenne róla, hogy mit csinálsz.
Anélkül hogy tudnám, hogy milyen disztribúciót próbáltál ki, szerintem fölraktál egy csomagot, ami internetrõl tölt le még magának dolgokat, vagy fölraktál egy csomó netfigyelõ alkalmazást, amik most letöltik neked a legfrissebb híreket, idõjárást Kaliforniában, meg ilyesmi. Szerintem keresd meg a klienst, és élvezd a szogáltatásokat, vagy szedd le a csomagot, ami felrakta.
Ilyet én is elkövettem már (Debiant használok, Ubuntut javaslok), nem tudtam hogy mitõl teker eszetlenül a vinyóm, kiderült, hogy felraktam egy alkalmazást, ami telepítés után keresési adatbázist hoz létre a merevlemez tartalmáról. Ez egy kényelmes dolog, csak nekem fölösleges, és éppen akkor kellett volna a gyors gép. Megkerestem melyik processz fogja annyira az erõforrásokat, a neve alapján megtaláltam a bûnös csomagot, és leszedtem.
Ehhez egyszer sem nyitottam meg a parancssort! KDE vagy Gnome tele van felhasználóbarát felületekkel, meg varázslókkal, teljesen laikus családtag is meg tudja csinálni velük.
Egyetlen megoldás van: ne csoportosan telepítsd a csomagokat, hanem egyenként. Hidd el megéri, szépen le van írva hogy melyik program mit csinál, és nem érhetnek ilyen meglepetések.
Linuxos vírussal még életemben nem találkoztam, se olyan emberrel, aki látott volna valaha, Linuxos vírusírtó szerintem nem is létezik. Alap tûzfalhoz még sosem kellett hozzányúlnom, rendes védelmet ad, a jogosultsági rendszer egyszerû de nagyszerû, az alkalmazások nem tudnak garázdálkodni, jól ki van ám ez találva.
A Microsoft mesterségesen nehezíti az életedet, hogy minél több pénzt szedhessen ki belõled, a Linux mögött nincs ilyen pénzéhes banda, az csak mûködik és kész.