Szerintem ez az egész warez kérdés sokkal összetettebb, mint hogy el lehessen azzal intézni, hogy a warez jó, vagy a warez minden rossz megtestesítõje. Alapból mindkét fél hozzáállása hibás. Mind a kiadóké, akik saját bevételkiesésük minden egyes centjét a letöltõkön akarják elverni, de ugyanúgy hibás a letöltõ is, akinek szent meggyõzõdése, hogy neki minden ingyen jár, mert megteheti, hogy nem fizet. A wareznak vannak pozitív és negatív hatásai is, ami alapján leginkább három csoportba lehetne sorolni.
1. Zene: A kiadók szeretnek sírni a csökkenõ bevételek miatt és mindent rákenni a warezre. Valójában a technikai fejlõdés nem csupán digitális tartalmak könnyû és gyors másolását hozta magával, hanem azt is, hogy sokkal olcsóbban lehet azokat elõállítani is. Ma már egy banda nem demózgat 4-5 évig, mert viszonylag olcsón össze lehet dobni egy jól megszólaló albumot akár házilag kialakított stúdióban is. Ennek következtében hihetetlen mennyiségû zenei album jelenik meg hónapról – hónapra. Az általam olvasott rockzenei szaklap 10 évvel ezelõtti számában kb 5-6 oldal volt a lemezajánló. Manapság legalább 30 oldal. Mindeközben a felvevõpiac nem bõvült, és a pénze sem lett szignifikánsan több. A másik dolog, hogy a zenélés egy expresszionista mûfaj, ami leginkább arról szól, hogy adott mûvész másokkal is megossza gondolatait, érzéseit. Ha valaki a zenélést elsõsorban pénzkeresetként ûzi arra meg nem nagyon fog hatni a warez. Justin Timberlake és társai mögött akkora marketing gépezet mûködik, hogy még akkor is rentábilis lesz a vállakozás, ha a legális albumeladások mellett néhány százezren le is töltik az adott produkciót. Az erõsen rétegzenét játszó grindcore arc azonban hiába várja, hogy az albumeladásokból lesz Ferrarija. Sok tekintetben a fejekben van a baj. Sok zenész hiszi azt, hogy azzal, hogy le tud játszani 3 akkordot õ alanyi jogot szerzett arra, hogy ezzel a tudásával miliomos legyen. Amikor pedig rádöbben, hogy nem így megy, akkor meg megy a hiszti. Valójában a zene esetében a warez kimondottan hasznos dolog, és elsõsorban ezeken a zenészeken, zenekarokon segít, akik nem milliókhoz szólnak. Sokkal több emberhez jut el így a produkció, mintha csak a hagyományos terjesztési csatornákra lehetne támaszkodni. Kétségtelen, hogy a zenei album szerepe ebben a felállásban megváltozik, ami egyben a zenei kiadók feleslegessé válását is maga után vonzza, legalábbis jelenlegi formájukban. A zenei album végtermékbõl PR eszközzé válik, ami azt szolgálja, hogy a zenehallgatót becsalogassa a koncertekre. A zenehallgató így inyen jut hozzá az albumokhoz, cserébe számítson rá, hogy a koncertjegyek árai hamarosan a csillagos eget fogják verdesni. Ez van. Valamit valamiért.
Filmek esetében a warez káros hatása ugyancsak erõsen megkérdõjelezhetõ. A pénztelenség mocsarában vergõdõ európai mûvészfilmesek produktumai eddig sem tartoztak a sikertorrentek közé, ezért az õ panaszuk minimum nevetséges. A látványos hollywoodi szuperprodukciók pedig ezután is be fogják csalogatni a nézõket a moziba. Kevés embert ismerek legalábbis akinek a moziélménnyel szemben valós alternatívát jelentene a Transformers kamerás otthoni megtekintése a 15” CRT monitoron. A DVD eladások pedig hát ezen szuperproduktumok gyakran megkérdõjelezhetõ minõségét is tükrözik.
A tévés sorozatokra nem térnék ki részletesen. Ezek épp fénykorukat élik, amit elsõsorban a torrent elterjedésének köszönhetnek.
2. Felhasználói szoftverek. A kiadók a felhasználók sok éves, válogatás nélküli vegzálása után felismerték, hogy valójában az õ érdeküket is szolgálja az, ha az emberek ismerik a termékeiket. Ezért szép lassan leszálltak az egyéni júzerekrõl, és ma már a céges felhasználókra koncentrálnak. Azt gondolom, hogy ha a stílussal, és a kommunikáció minõségével semmiképp, a BSA céljaival alapvetõen egyet lehet érteni. Hisz más az, ha otthon használom a PS-t arra, hogy eltüntessem a gyerek „piros szemét” a családi fotóimról, vagy honlapokat szerkesztek pénzért lopott szoftverrel. A szoftverfejlesztés – a zenéléssel ellentétben - ugyanis már egyértelmûen biznisz. Az Adobe pedig kimondatlanul is azért nézi el nekem, hogy letöltött Photoshopot használok, mert addig sem ismerem meg a Gimp-et, és ha elkerülök egy céghez azt fogom kérni ,hogy nekem Adobe csomagot vegyenek a munkámhoz. Cserébe jogosan várja el, hogy a cég viszont megvege a szoftvert. Ez ugyanúgy igaz az operációs rendszerre, és minden egyéb alkalmazásra is. A warez jelentõsége tehát itt áttételes. Egyrészt passzív hasznot hajt a kiadónak / fejlesztõnek. Másrészt szükség van a kontrollra, hogy biztosítani lehessen a kiadó / fejlesztõ megérdemelt hasznát.
3. Videójátékok: A három eset közül a warez hatása itt érezhetõ a legjelentõsebben. Ez a hatás pedig egyértelmûen negatív. Konkrétabban a warez teljes mértékben tönkretette a PC játékipart. Sokan hozzák fel, hogy drágák a játékok, és nincs pénz rájuk, ezért töltik inkább. Sajnálom, de ez az érv elfogadhatatlan. Pénz arra van, amire szánunk. Ha tudunk venni 80.000 –res videókártyát, vagy százezres konzolt többszázezres LCD tévével, akkor a játékoknak is bele kellene férniük. Egy kis utánajárással fél-, vagy akár negyedáron lehet beszerezni legális forrásból a legtöbbet már a megjelenés napján, ráadásul a cserelehetõség is adott. Itt a letöltõknek kell megváltoztatniuk a szemléletüket és belátniuk, hogy hosszú távon magukkal tolnak ki. A kiadónak elõbb – utóbb faragnia kell a költségein, ami silányabb minõséget, vagy durvább esetekben komplett stílusok eltûnését vonja maga után.
Nem biztos, hogy minden véleményem teljesen megalapozott, ezért szívesen meghallgatnám másokét is, akik érvekkel tudják a sajátjukat alátámasztani.