Azért ez szerintem magyarázható a mai világ sajátosságaival is. Manapság mindenki csak rohan, nem törõdik senkivel/semmivel (még a szülõk sem igazán a gyerekkel, az a jó nekik is, ha hazaérnek akkor csönd legyen és nyugalom, a gyerek inkább játszon vagy tévézzen). A világ a külsõségeken (ki hogyan néz ki, milyen a csaja/pasija, milyen autója van és háza, stb) és a pozíciókban (kinek mennyi van a zsebében és mennyit keres) méri a hovatartozást. Mivel a réstegek egyre jobban elszakadnak egymástól, valamint az internet már sokak számára elérhetõ, ezért törvényszerû, hogy a net lett azon személyek gyûjtõhelye, akik kezdik úgy érezni, hogy nem nagyon tudnak mihez kezdeni a való világban.
A függõség az rossz dolog, de az, hogy az ember a neten épít kapcsolatokat az már nem. Ha nem tudna ott sem barátkozni és csupa magányos nethuszár szaladgálna a mátrix rögös útvesztõin, akkor már baj lenne.
Nem vagyok még túl idõs ('80-ban születtem), de nekem pl nem nagyon ment/megy a netes ismerkedés, stb. Nekem inkább a munka miatt kialakult ismeretségek, buszos ismerkedések, stb fekszenek.
Haverom, ellentétben velem, csak és kizárólag a chat-szobákban is irc-csatornákon ismerkedett és szedett fel csajokat, holott a való életben is biztosan menne neki. Ez van.