Paranoia... hát, ez bizony nézõpont kérdése eléggé. Azok, akik közönyösen mennek el a jövõjüket veszélyeztetõ jelenségek mellett, anélkül hogy észrevennének fontos összefüggéseket, nyilván paranoiásnak tartanak.
Mivel magyarázod a közvetkezõket? :
1.) 15 évvel ezelõtt és korábban nem voltak ilyen tömeges iskolai mészárlások.
2.) Igen, tudom hogy vannak dühözebb természetû emberek, és vannak õrültek is. Csakhogy: képzelj el egy társadalmat, amelyben van kétféle dühítõ jelenség. Az egyik 10 embert dühít, a másik 2 milliót. És a második jelenség nemcsak szimplán dühíti õket, hanem megfélemlíti, rettegésvben tartja, elértékteleníti az ingatlanjukat, kilátástalanná teszi a jövõjüket.
Ebben a modelltársadalomban mekkora gyakoriságúak lesznek a tömegmészárlások és egyéni bosszúállások az elsõ dühítõ jelenség és a második jelenség miatt? NYILVÁNVALÓ, hogy a második miatt kb. 100ezerszer gyakoribbaknak kellene lenniük a fegyveres és anélküli leszámolásoknak. Azaz: ha a második jelenség miatt évente 1000 leszámolás van, akkor az elsõ miatt 100 évente egyszer kellene ilyesmirõl hallanunk.
Ezzel szemben a második jelenségcsoport miatt nem hallottam még ilyesmirõl, az elsõ miatt meg évente legalább egyszer.
Ezt magyarázd meg. (a második tipusú jelenség itt van az orrunk elõtt: Magyarországon is létezik, de Európa sok országában is: a többségi társadalom normáival jelentõsen szembenálló, agresszív, és nagy szaporulatú és rejtélyes támogatottságú csoportokkal kapcsolatos.)
3.) Érdemes a párhuzamos jelenségeket is szemügyre venni. Ilyen a társadalom kettészakadása. Most nem annyira anyagi téren gondolom (bár azzal is összefügg), hanem a tudati-véleménybeli kettészakadása. Ilyen Magyarországon is van. Egyik oldalon "baloldali" sajtó által megvezetett, gondolkodási jelenségeket csak szûkösen mutató embertársaink, másik oldalon a "kispolgári" gondolkodásmódú, távlati tervekel, reményekkel, vágyakkal, célokkal és azok megvalósításához szükséges kitartással rendelkezõ dolgozó középosztály (annak egy része). A két tábor egyre kevésbé képes szót érteni, és ennek okát abban látom, hogy az egyik ember elé ködfüggönyt tud húzni a sajtó, a másik elé pedig nem.
(Ez a saját tapasztalatom, amit sokféle emberrel lezajlott beszélgetésekben és vitákban szereztem.)