Sõt. Nem elég azt a kurva traktort megvenni, fenn is kell tartani. Mert ugye mégsem az ökröket kötik a 20 milliós traktor elé, hanem kell bele üzemanyagot is tölteni. Hovatovább el is szokott romlani, és rohadtul nem olcsó hozzá egyik alkatrész sem.
S ha már a programozói példánál tartunk... Vajon mi a helyzet olyankor, ha nincs számítógéped, mert benyelte az elõzõ munkahelyed vezetõi rétege? Veszel egyet - persze hitelbõl (vagy valakitõl bérelsz egy gépet), mert másképpen nem megy. Plussz a fejlesztõi eszközök. Utána nekiállsz programozgatni, bízva abban, hogy valaki majd megveszi, mert az adott programra mindig van kereslet. Sõt mi több, találsz rá vevõt is, aki írásban biztosít arról hogy mihelyest elkészül, átveszi tõled a mindenkori piaci áron. Aztán amikor elkészülsz vele, és leadod a vevõnek, az akkor kinyögi hogy nem tud fizetni érte x pénzt, hanem csak x-y összeget, mert hát a piac. De ha nem tetszik, akkor vidd el a másik vevõhöz. De az sem ad többet érte, mert nem áll érdekében.
Aztán ha sikerül is 'értékesíteni' azt a nyamvadt programot, akkor majd azt mondja a vevõ, hogy majd valamikor kifizetünk, ha szerencséd van, akkor lehet hogy már három hónap múlva...
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy biza a beszállításra is pályázni kell. Mondjuk leszurkolsz x millió forintot, akkor majd 'beszélgethetsz' a vevõvel az átvételi árról is... Meg az árufeltöltés díjáról, meg a polcdíjról, meg a bónuszról, meg a...
Ja, és közben meg meg is kell élned valamibõl. S mindeközben jelzáloghitel van a házadon, meg azon dolgokon amikkel dolgozol. Lsd.: agy.
Szóval nem olyan egszerû fenntartani egy gazdaságot illetve az eszközöket olyan esetben, amikor a felvásárlók -szépen mondva- karteleznek.