Abszolút egyetértek. Én 4 éves koromban találkoztam elõször az Invaders játéktermi verziójával Siófokon. Akkor ez elkapott, nagyon keményen. Sok évvel késõbb lett egy C-64-em, tehát a lényeg: minden véres és kegyetlen játékot végigjátszottam (meg sok másfajtát is). Imádom a játékokat, és végigkövettem-és követem õket. De ugyanakkor a szüleim is ott voltak végig mellettem. És végigolvastam a világirodalom klasszikusait, és a mai napig is olvasok, mûvelõdök (és még mindig sörözök), de sokan nem. Én el tudom hinni, hogy az x-edik LAN-party után valami kis hülye kölyök elviszi az apu pisztolyát és lövöldözni kezd.