Ott a Német Vasút. Ha jól tudom, még mindig állami tulajdonban van, és bár sokkal magasabbak az árak, mégis veszteséges, bár közel sem ilyen mértékben.
Mellette ott a sok helyi társaság, aki a külön üzemeltetett és bérbevehetõ vasúti hálózaton szolgáltat néhány viszonylaton, viszont közös jegyekkel, ugyanannyiért, ráadásul nyereségesen.
A szolgáltatás minõsége mind állami, mind magánvonalon sokkal-sokkal magasabb.
Mit is akarok ezzel mondani? Le kell építeni az egész MÁVot a francba, közben pedig megteremteni az igazságos versenyfeltételeket a magánkezdeményezéseknek. Ott a GYSEV is, mint mûködõ példa, tehát lehetséges a dolog.
Persze, mint már említettem, nálunk semmi nem megy normálisan, de attól, hogy szabotáljuk a tömegközlekedést, és mindenkit lebeszélünk a vasút használatáról, cserébe rákényszerítjük az egyéni közlekedésre, még nem leszünk közelebb a célhoz, sõt!
A német vasút - hiába a magasabb minõség - is az utaslétszám csökkenésével harcol - kevés sikerrel. Nálunk történelmi és gazdasági okokból többen használják a közösségi közlekedést, de jó úton haladunk az utaslétszám drasztikus elvesztése felé.
A vasút nem ingyenkonyha. Fel kell mérni a szükséges létszámot, a többieket el kell küldeni, a maradók bérét versenyképesebbé tenni, érdekeltté tenni õket a színvonalasabb szolgáltatásban (vö. bónusz), aztán meglátjuk, lehet-e még valamit kihozni ebbõl a rozsdahalomból.
Ez egy értelmes válasz lenne a bérkövetelésekre. Ja, hogy akkor már dolgozni is kellene, nem csak ottlenni? Hogy sok ingyenélõ patópálúr kerülne ki a cégbõl? Hogy nem utazhatna ingyen a teljes család? Ja kérem, értem már, mirõl szól a sztrájk!
Aztán persze a kezem beleér a bilibe, és felébredek. Körülnézve pedig láthatom korrupciómentes országunkat, amit hozzáértõ és elhivatott emberek irányítanak. Na ez már nem is Magyarország.