Érdekes modon nem terjedt el annyira mert állitolag nem vált be!
A T-62-es egy komoly újdonsággal bírt: ez volt az elsõ rendszerbe állított sima csövû löveggel szerelt harckocsi. Annyira "nem vált be", hogy így is csaknem 20 ország rendszeresítette, Észak-Korea hadserege még mindig a T-62-esre, illetve annak helyben gyártott, némileg könnyített változatára támaszkodik elsõ sorban. Egyiptomnak és Szíriának az 1970-es években szintén erre épültek a harckocsizó egységei.
Ami miatt mégsem terjedt el igazán, az három fõ okra vezethetõ vissza: elõször is drágább volt, mint a T-55. Másodszor az 1960-as években megjelentek a 100mm-es szovjet hk. ágyúhoz olyan HVAPDS lõszerek, amelyek hozták a 115mm-es nyíllövedékek pct. átütési képességeit. Ergo nem volt indok, miért cseréljék le a nagy számú T-55-öst, ha egyszer a T-62-es nem nyújtott igazából többet nála. Harmadszor pedig a T-62-es 1965-ben debütált (elõtte három évvel kezdték el a szovjetek rendszerbe állítani, de csak 1965-ttõl exportálták). A T-72-es, ami az utódja, pedig 1973-tól exportálták (amit 1971-tõl állítottak szolgálatba a szovjetek). A T-72-es pedig minden szempontból felülmúlta a T-62-est. Ez volt a T-62-es koporsójának utolsó szöge.
Azért rögtön hozzátenném, hogy a T-54/55 sikerét nem érte el egyetlen más szovjet harckocsi sem. Még a T-72-bõl is jó, ha negyed annyi elkészült. A T-54/55 olcsó volt, nagy tömegben lehetett, gyorsan gyártani, és nem volt igazán olyan komoly hibája, ami eltántorított volna bárkit tõle.