Ez már régebbi hír, február óta rágódnak a témán. A dolog komolyabb fele, hogy megint egy olyan durva baklövésekkel teli hadjáratba vezették az IDF-et, mint legutóbb Libanonban. Nem voltak konkrét katonai célok, nem voltak egyértelmû utasítások. Ezek nélkül nem lehet hatékony hadjáratot folytatni, és ez ismét bebizonyosodott. A katonákat frusztrálta, hogy noha eredetileg arról volt szó, hogy a Hamasz fejét verik bucira, szépen a távolból voltak jobbára kénytelenek végignézni, hogy a Hamasz (?) emberei hogy sétálnak el mellettük. Ezt tartják a túlkapások egyik fõ mozgató rugójának, feltüzelték a katonákat, aztán hoppon hagyták õket. Régi ökölszabály, hogy egy katonának ne kelljen helyben járnia a harcmezõ szélén, mert annak nem lesz jó vége.
A túlkapások egy része katonai ügyészség elé került, a nagyobb része viszont nem. Itt alapvetõen ismét a saját maguk számára felállított normák a kérdésesek. Ha azért elítélnek egy katonát, mert egy másik õrposzton már átengedett civilekre nyitott tüzet, akkor egy mesterlövészt miért nem ítélnek el azért, mert lelõtt olyan civileket, akiket egy másik egység katonái tereltek ki a házak közül? Vagy akkor a kiterelést végrehajtó csapat miért nem értesítette a közelben lévõ mesterlövész egységét? Ha nem tudtak róla, hogy ott volt, akkor miért nem? Az IDF-en belül régóta probléma a morális helyzet kezelése, és az, hogy megosztottak több kérdés tekintetében. Kellene egy szigorúan vett szabályrendszer (fõleg egy ilyen gerilla-tipusú harcosok ellen részt vevõ seregnél) és foggal-körömmel kellene ragaszkodni hozzá. De ez az én meglátásom, nekem meg könnyû innen bölcs tanácsokat osztani. :)