Nekem 3 saját kutyim van, korábban volt egy tacsim....12 évig volt a pajtim:)
Sajnos õt a kertszomszédunk tette el láb alól...egy részeges tenyeres talpas vadparaszt az ürge.....nem hogy az állatokat nem becsüli hanem még az embereket sem.
Kan kutyim volt, szeretett csajozni menni, de az ürgének se kutyája se macskája nem volt....szóval nem értettem hogy neki miért ártott volna.
Engem megviselt az elvesztése mert õ volt az elsõ kutyim, együtt nõttünk fel....!
Azóta már van több kutyim. A németjuhászom 4 évig volt párhuzamosan a kicsi tacsekommal.....õt is megviselte, hogy nincs többé a kis haverja...igy menhelyrõl hoztunk neki egy kiskutyát...tény, hogy nem ugyanaz a barátja....de mégiscsak egy társ:)
Én nehezen viseltem/viselném a kutyáim elvesztését mert imádom õket (akinek van kutyája nagyon jól ismeri ezt az érzést).
Nekem bassetom többször került már nagyon rossz állapotba (PTX illetve bélcsavarodás és még alig mult 1 éves), az is megviselt...
Szóval nem egyszerû a dolog. Van akinek "csak" egy kutya, van akinek viszont társ...
Informatika és tudomány
