Egy 6 hónapos német juhász kutyám van és nemrég kezdtem el tanítgatni (tudom, elvileg már most késõ). Semmi extra dolog csak annyit akarok hogy üljön,feküdjön meg hozza vissza a kis labdáját.
Pár héttel ezelõtt kipróbáltam hogy mennyire fogékony az ilyen dolgokra és legnagyobb meglepetésemre elsõre visszahozta a labdát és ha nyúltam érte akkor a kezembe is beleejtette, sokszor egymás után.
Múlt héten azonban hibáztam, tudni kell róla hogy vmi miatt retteg a póráztól. Már 2 hónapos korában vittük sétáltatni, de amikor ráraktam a pórázt annyira nyüszített hogy átjött a szomszéd mert azt hitte kínozzuk a kutyát. Ez ma már annyiban változott hogy nem nyüszít pórázon, de nagyon fél, nem megy elõre állandóan a lábam közé akar menni és körbe-körbe megy a pórázon nekem meg állandóan adogatni kell a póráz végét a másik kezembe, ha pedig rá akarom erõltetni hogy te igenis csak a jobbomon mész, akkor ismét el kezd nyüszíteni.
Mostmár ott tartunk hogy nem mer odajönni hozzám. Ha kiengedem a kennelbõl akkor nagyon örül nekem, megsimogatom meg minden és ha újra odahívnám hozzám akkor elõttem pár méterrel megtorpan és nem jön oda hozzám. Sokszor direkt leülök a fûbe, ilyenkor az eddigi kutyáim mindig odajöttek hozzám, de õ nem. Csóválja a farkát, látom hogy iszonyatosan szeretne odajönni de nem mer. Ha meg nagyritkán egyszer odajön akkor rögtön maga alá pisil, szóval egyértelmûen fél tõlem. Sose ütöttem, néha az orrára csapok ha rám akar ugrani, de ennyi.
Úgy gondolom hogy a pórázzal okozok neki olyan traumát hogy azt hiszi ha odajön hozzám ismét rákötöm.
Így hát az oktatással is megtorpantam, merthát már a labdát sem hozza oda nekem, jön felém majd elkanyarodik és pár méterrel odébb lefekszik és rágcsálja. Sajnos nem tudom mit tegyek, erõltessem rá a porázt és így próbálom "betörni", de ezzel végképp rettegni fog tõlem. Így meg nem tudom hogyan nyerjem vissza a bizalmát. Azon is gondolkodtam hogy elrakom a pórázt örökre, de akkor felnõtt korában sehova sem lehet elvinni. Elméletileg nem baj ha nemtom sétáltatni nagy kertünk van, ahol sokszor ki van engedve.
Szóval remélem értitek a dilemmámat, sztetek mi lehet a megoldás? Ilyen állatpszichológus féléktõl meg kíméljetek meg, az ilyet sztem anélkül kell megoldani, meg egyébként sem lenne idõm ilyesmire.